9. fejezet

Iszonyatosan érzem magam. Fogalmam sincs, mióta lehetek itt bennt, de vagy öt órája az biztos. Soha sem képzeltem volna, hogy egyszer majd velem is megtörténik ez, mint a filmekben. Be vagyok zárva a szobámba, és még ennivalóm sincsen, csak egy üveg vizem, amit az ágyam mellet szoktam tartani. Nagyon féltem, mert nem tudtam, hogy Edinának milyen szándékai vannak velem, meg persze az is foglalkoztatott, hogy mit csinál most a fiúkkal.

* Harry szemszöge *

Fogalmam sincs, hogy Kiara miért nem jött át, pedig már annyira vártam, hogy újra láthassam. És ez az Edina, egyszerűen kiakasztó. Egyfolytában rajtunk csüng, engem ölelget, s úgy tesz, mintha nagyon jóban lennénk.

- Harry. Figyelsz te rám? - zökkentett ki Edina hangja a mély gondolkozásból.

- Igen. Mit is mondtál, miért nem jött át Kiara?

- Azt mondta, hogy most semmi kedve sincs rátok pazarolni az idejét. - ez a mondat most úgy hatott rám, mintha kést döftek volna az oldalamba.

- Nem kíváncsi ránk? - visszhangzott Niall szájából.

- Igen, azt mondta, hogy nem érdeklitek.

Egyszerűen nem tudtam felfogni, amiket a csaj mondott. Kiarát nem ilyennek ismertük meg, s elég nehéz volt róla ilyet feltételezni.

- Edina, sajnálom, de menned kell.

- Miért Zayn, csak nem zavarok? - odament Zaynhez és köré fonta a karjait.

- Ami azt illeti igen. - válaszolta Liam, mialatt Zayn lefejtette magáról Edina karjait. - Mennünk kell próbára.

- Hát rendben, isten ments attól, hogy zavarjam az én új szupersztár barátaimat.

- Később dumálunk, és mondd meg Kiarának, hogy beszélni akarunk vele. - jegyeztem meg, majd az ajtó felé taszigáltam Edinát. Mikor elment, a srácokhoz fordultam, majd feltettem egy aprócska kérdést.

- Miért nem akar velünk lenni?

- Fogalmam sincs. - rázta a fejét Louis, aztán a kezét a vállamra tette.

- Felhívom, és megkérdezem, hogy mi a szitu. - suttogtam, majd tárcsázni kezdtem. - Kinyomta. Vagyis tényleg nem érdekeljük.

*  Kiara szemszöge *

- Megjöttem barátnőm! - ordította Edina, miután hallottam, hogy kinyomja az addig csöngő telefonomat.

- Engedj ki végre, ez rohadtul nem vicces.

- Én élvezem, és képzeld, a tervem működni látszik.

- Ezt hogy érted? - futottam az ajtóhoz.

- Hát, a fiúk úgy tudják, hogy azért nem akarsz velük találkozni, mert magasról teszel rájuk. - motyogta, s hallottam, hogy az ajtó túloldalán áll.

- De miért, miért jó ez neked? - kérdeztem, majd könnyekben törtem ki.

- Mert utálom, ha neked jobb dolgaid vannak, mint nekem. És már mióta arról álmodozom, hogy Harry esetleg Zayn barátnője leszek. - Arra várhatsz. - nevettem fel, de még mindig potyogtak a könnyeim.

- Erre ne vegyél mérget. Szépen lassan el fogom érni, hogy a srácok megutáljanak téged.

- Undorító vagy! Hogy lehetsz ilyen?

- Csak figyelj. További szép napot. - nevetett, majd elment az ajtóból.

Teljesen összetörtem. A fiúk ezek után szóba sem fognak állni velem. Ráadásul be vagyok zárva egy szobába és kint zuhog az eső, most mit tegyek? Ekkor azonban egy ötlet cikázott végig a fejemen. Gyorsan a gardróbhoz futottam, elővettem egy sortot és egy bő, narancssárga pólót, majd a balerina cipőmet, és kinyitottam az ablakot. Igaz, hogy az én házam nem volt emeletes, de attól még, ha kiugrottam volna az ablakon, az fájt volna, már csak azért is, mert az ablak alatt volt a rózsakert. Szerencsére a fal mellet volt egy fa, aminek az egyik ága szinte majdnem az ablak fölé nyúlt, így meg tudtam fogni.

- Gyerünk Kiara, menni fog, csak ne esne ennyire ez a hülye eső. - mondtam magamnak bátorítás képen, majd megragadtam a másik kezemmel is az ágat, s kiugrottam az ablakból. Ahogy ott lógtam, eszembe jutottak a tesi órák, miket tanultunk szertornán. Felidéztem, ami megmaradt, majd egy jól irányzott ellökéssel már a fán találtam magam. Felálltam, belekapaszkodtam a hatalmas fa törzsébe, s mászni kezdtem. Szerencse, hogy Harry ablaka van a legközelebb hozzám, és a fa majdnem elért a házuk teteéig, így elkezdtem felfelé mászni. Evickélés közben sokszor beakadtam az ágak közé, így szerezve egy- két véres karcolást. Mikor már nem tudtam tovább mászni, vettem egy nagy levegőt, s levetettem magam a fáról. Niall szerencséje ma velem volt. Éppen megbírtam fogni a háztetőt, majd felhúzni magamat rá. Mikor megpróbáltam felállni, megszédültem, és majdnem leestem, de sikerült megkapaszkodnom. Azonnal Harry erkélye felé vettem az irányt, majd rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. Ha csak simán leugrok, lehet, hogy elvétem az irányt, majd a medencébe csapódok. A fiúk medencéje pont az erély alatt volt, és szerencsére három méter mély, így megvolt rá az esély, hogy túlélem, ha beleugrok.

- Csak ezt csináld meg, csak ezt. Muszáj tudniuk az igazat. - hajtogattam magamnak, majd vettem egy nagy levegőt.

- Kiara?

- Harry? - kérdeztem, majd elvesztettem az egyensúlyomat, s zuhanni kezdtem.

- Kiara! Neee. - ez volt az utolsó szó, amit a landolásom előtt hallottam, majd hirtelen minden elsötétült.