18. fejezet

Mondhattam volna bármit, de hiába, mert a pasi rögtön elkészítette a képet.

- Mit akar tőlem? – néztem rá felháborodottan. – Nagyon úgy, tűnik, hogy összetéveszt valakivel. – hitetlenkedtem. A férfi elővett egy újságcikket és rámutatott az azon fekvő fotóra. „Harry titokzatos hódolója…” olvastam le a kép mellett lévő sort.

- Remélem nem haragszik a kisasszony, de ez a munkám. Ezért a képért még fizetésemelést is kaphatok. Már hetek óta maga után „kutakodnak” a paparazzik. De én újságíró vagyok, kérem, értse meg. – olyan szemrehányóan néztem rá, hogy csak na! Nem tudtam elhinni, hogy igazat mond. A kép, amit mutatott nem rég készült; aznap este, mikor piknikezni voltunk, és elmentünk sétálni Harryvel. És még én értsem meg?

- Hát higgye, el, hogy nem örülök neki. – kezdtem, mire megcsörrent a telefonja.

- Örök hála, kisasszony, de ezt most, muszáj felvennem. Remélem nem bántottam meg nagyon. Egyébként mi van önök között?

- Harry és én…, nos semmi olyan, ami érdekelne másokat. – válaszoltam kicsit felszínesen, majd a pasi intett egyet, és rögtön elment a telefonjával.

Pár percig még a kocsiban ültem és próbáltam nyugtatgatni magam. Küldtem egy sms-t Harrynek, hogy találkozzunk egy húsz perc múlva, ha lehetséges. Majd visszaírt, hogy „rendben, várlakJ”, én pedig kiértem a repülőtérről. Úton hazafelé elgondolkoztam a dolgokon. Mégis honnan tudta a pasi a nevemet? Egy csomó hülyeség eszembe jutott, sőt még Edina neve is megfordult a fejemben, de ezt a gondolatot ki is töröltem. Hiszen elég könnyű egy fotó alapján rábukkanni az ember nevére. Mikor behajtottam az utcába már teljesen kétségbe voltam esve, hogy mit mondok, vagy mit reagál, egyáltalán mi lesz. Befordultam a házhoz. A lányok nem voltak otthon, vélhetően vásárolni mentek. Megcsörgettem Harryt, és két perc múlva már az ajtóm előtt állt. Mikor kinyitottam neki, köszönés képen megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Már két napja nem találkoztunk. Rég volt. Utána rám mosolygott, én meg betessékeltem a nappaliba.

- Szóval, mi újság? Régen láttalak. – kérdezte, miközben fürtjeit borzolgatta.

- A repülőtéren, - kezdtem a dolgok közepébe vágva, - leszólított egy pasi. Megkérdezte, hogy én vagyok-e Kiara, és hát azt mondtam, hogy igen, erre meg lefényképezett. Valami újságíró. Reagálni sem tudtam. Mutatott egy kivágott újságcikket, amin mi ketten szerepelünk, csütörtök este fotózta, mikor elmentünk sétálni. Meg még azt is kérdezte, hogy mi van közöttünk.

- És mit mondtál neki? – húzta föl a fél szemöldökét, de mégis olyan rezzenéstelen fejet vágott.

- Hát azt, hogy semmi olyan, ami érdekelné az embereket. – motyogtam zavartan. Szinte már láttam magam előtt, ahogy Harry otthagy engem a szobában.

Iszonyúan ideges voltam, mert tudom, neki ez nem valami kellemes dolog. Sőt, azt kell, hogy mondjam így most már nekem se. Megint valamelyik újság fő sztorija leszünk, holott mi nem akartuk, hogy így legyen. Harry hirtelen felállt, a kanapéból és felém vette az irányt.

-  Amíg nem tudnak semmi konkrétat, addig engem nem érdekel. Remélem nem parázol annyira a dolog miatt, volt már hasonló szituációnk…

- Hát volt, igen. – húzogattam a pulcsim ujját kínosan, majd Harry felém nyújtotta a kezét.

- Nyugi, minden oké lesz, amúgy sem olvasunk mi olyan, hű de sok újságot. – mosolygott. Én is megfogtam a kezét, aztán egy gyengéd csók után, átölelve a derekát, már nevettem az egészen.

Igen, tényleg nem tudnak semmi konkrétat, de azt hiszem, ezentúl számíthatunk a fotósokra, mármint jobban, mint eddig. Ezzel jár a hírességek élete. Végül is, ez nem is olyan vészes, csak sajnos vannak olyan időszakok, amikor 1-1 új pletyka az egész újságíró szakmában dolgozó embereknek igen nagy jutalmat ígérhet, ha még valamit megtudd, vagy hozzá tesz az alap „információkhoz”. Igen, például ez, amit ma láttam. Új barátnő? A fiatalok tonnaszámra veszik az ilyen „tini” magazinokat. Bevallom, Magyarországon én is vettem párszor, de igazából a sztárok magánélete annyira nem érdekelt. A szakmájuk miatt lettek híresek, és nem azért, mert dobták a párjukat, vagy hogy vásároltak a kutyájuknak egy palotát. Bár vannak, akik direkt élvezik, ha ilyeneket írnak róluk, és ezzel provokálják az embereket, hogy figyeljenek rájuk.

Harry közben a tévéhez ment, de rögtön elkapcsolta a híradóról, mert ő is tudja, hogy csak rossz híreket hallana és erre semmi szükség. A zenecsatornán mindketten elmosolyodtunk, mert ott meg pont a One thing-et játszották. Odaültem mellé, de végül egy DVD-t néztünk. Az Igazából szerelem vége felé megbeszéltük, hogy a film után átmegyünk a fiúkhoz szólni, hogy ma nálunk vacsorázunk.

- Sziasztok, na mi a pálya? – kérdezte Liam, aki éppen készülőben volt indulni… valahová.

- Csak szólni akartunk, hogy ma Kiaránál lesz a kaja, szóval kilencre legyetek ott. Te is, Liam, amúgy hová mész? – mondta Harry.

- Ja, csak Víta hívott, hogy elmehetnénk sétálni, mert Szilvi bement az egyik nagy plázába és nem tud mit csinálni egyedül.

- Én inkább úgy mondanám, hogy szimplán felhívott, te meg megkérdezted, hogy odamehetsz-e? – kiabált át az alsó gardróbból Niall.

- Nagyon vicces. – dünnyögte zavartan Liam. – Na , akkor lépek. Kilencre leszek, talán. – nevetett fel, majd levette az egyik slusszkulcsot az akasztóról és rögtön elviharzott a Range Rover-jével.

- Hát, csak ennyit akartunk mondani. – mondtam, majd Zayn és Louis egy „oké” félét válaszolt, mire összemosolyogtam velük.

- És mégis mit főzünk? – tanakodtunk átmenve a szomszédba, ergo hozzám.

- Öhm, mondjuk lasagne-t. – támadt egy ötletem, aztán akartam érvelni, hogy miért ne csináljuk meg, de mire leesett a dolog Harry beleegyezett.

- Rendben, ha van szakácskönyved.

- Van! – bementünk a házba.

Kézmosás, hajpánt felvétele, (mind kettőnknek kellet, mert Harrynek is hosszabb a haja, csak én még össze is gumiztam), alapanyagok elővétele, szakácskönyv, kötény és készen is voltak az előkészületek. Körülbelül negyed kilencig tartott, mire mindennel készen voltunk, csak a sütőbe kellett még rakni a tepsit egy kis időre. Éppen a kötényemet próbáltam kicsomózni, mikor Harry odajött.

- Segítsek?

- Megköszönném. – engedtem magam mellé a kezem, jelezve, hogy kezdheti. De a drága nem ment mögém, hanem lazán átölelte a csípőmet és szorosan előttem állva bogozta ki a szalagokat.

- Köszönöm. Nem tudom, hogy hány olyan szakács van még, aki elölről szabadítja ki a kötényből a kuktáját, miközben a kezével szorosan átöleli. – jegyeztem meg utalva arra, hogy azt hiszem, maradok én ennél a „szakácsnál”.

Háromnegyed kilenckor már az asztalt terítettük, közben pedig megjött Szilvi. Elég sietősen lépett be az ajtón.

- Szia, mi olyan sürgős? – kérdeztem. Az oldalát fogva jelezte, hogy várjak még egy kicsit, mert most olyan tipikus „futottam és mindjárt megfulladok” arckifejezést vágott.

- Szóh-val. – kezdte lihegve. – éppen vásároltam, amikor egy férfi megkérdezte, hogy ismerek-e egy Kiara nevű lányt, akinek a háta közepéig ér a haja, ami vöröses- szőkés- barnás színű, de tényleg így mondta. Magyarul körbeírt.

- Igen? – gyanakvóan figyeltem, hogy mondja már a lényeget.

- Aztán pedig én érdeklődtem, hogy miért. Erre elkezdett kérdezgetni dolgokat, hogy például ismered-e a One Direction-t, hány éves vagy meg ilyesmi. Én pedig visítva rávágtam, hogy nem tudok róla és elrohantam. Pedig maradtam volna még ezt-azt felpróbálni.

- Ó, világos. Biztosan egy újságíró volt és látott már minket együtt. Köszi, hogy szóltál. – mivel furán nézett rám, gyorsan elhadartam neki, hogy mi volt a repülőtéren. Harry pedig mögém állt és egy puszit nyomott a hajamba.

Időközben a többiek is megérkeztek. Víta Liammel, Niall és Zayn pedig egymás után.

A vacsora egyébként ízlett mindenkinek (szerencsére). Louis csak fél tízkor tudott jönni, mert behívták a stúdióba, valamilyen fellépést lefixálni. De még neki is maradt étel. Közben ittunk egy kis lime-os Bacardit, csak a hangulat kedvéért. És amúgy is nagyon-nagyon keveset fogyasztunk alkoholt. Az asztalnál ülve körbenéztem. Evelin és Dorka nélkül kicsit kevésnek tűnt a létszám, de a lényeg, hogy velük is tudtam találkozni. Elképesztő, hogy milyen jól összebarátkoztunk egy ilyen „rövid” idő alatt. Víta Liam mellett ült és találkozott a tekintetünk. Szemével a fiúra nézett, én meg rákacsintottam, mi már szavak nélkül is megértjük egymást. Szilvi az asztalfőnél ült és vidáman társalgott Louissal és Zaynnel. Niall és Harry pedig mellettem beszélgettek. Az este folyamán készítettem pár képet, amit aztán a nappaliban a tévéhez csatlakoztatva a gépet, közösen megnéztünk. Sajnos nem tudom, hogy mindenki látta-e az összeset, ugyanis páran elaludtak. Mikor kikapcsoltam a tévét, Harryvel bementünk a szobámba. Gyorsan fogat mostam, majd egy „jó éjszakát” csókkal befeküdtünk az ágyba a barátommal, aztán hamar elaludtunk mindketten.