12. fejezet

Iszonyatosan korán van még, de most ez sem tántorít el attól, hogy mosollyal az arcomon keljek ki az ágyból. A mai nap nagynak ígérkezik, ugyanis végre- valahára jönnek a barátnőim. Már rettentően hiányoztak, kezdtem teljesen elveszteni a fejemet. Azok a hihetetlen pizsi bulik, a sok- sok party és a többi közös esemény jó emlékeket ébresztenek bennem. Ezeken gondolkozva álltam neki felöltözni. A mai napra egy hosszú leggingsz stílusú fekete gatyát, egy rózsaszín fodros pólót és egy szintén fekete tűsarkút választottam. Szeretem ezt az összeállítást, valahogy mindig is vonzottak a fekete cuccok.

A csuklómra pillantottam, majd megdöbbenve érzékeltem, hogy rövidesen 10 óra. Azonnal felkaptam a táskámat, majd a konyha felé rohantam. A telefonom szerencsére most is ugyan ott várt, ahol hagyni szoktam, a konyhában lévő asztalon. Megragadtam, majd autómatikusan tárcsázni kezdtem egy számot.

- Hállló? - üvöltötte bele Harry.

- Szia. Ráértek most?

- Ömm... Ja... Mi az, baj van?

- Ami azt illeti igen. - válaszoltam. - Nincs kocsim, és ma jönnek a barátnőim. Ki tudnátok vinni a reptérre, utána pedig hazahozni minket? - kérdeztem egy kicsit félénken.

- Megoldható. - nevetett fel. - Ha két kocsival megyünk, az jó? Louis most éppen ráér.

- Tökéletes. Akkor kint találkozunk öt perc múlva.

Amint ezt kimondtam, egyből letettem a telefont. Vissza mentem a konyhába, töltöttem magamnak egy pohár vizet, és szép lassan kortyolni kezdtem. Tényleg nem lehettem valami gyors, mert egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a ház előtt dudálnak. Megragadtam a telefonomat, majd a táskámat és kimentem a ház elé.

- Váó... Ez meg? - csak ennyit tudtam mondani az ámulattól. Két gyönyörű ferrari állt meg velem szemben, egy szürke és egy fekete. A szürkében Louis, a másikban pedig Harry ült.

- Gyere, pattanj be és induljunk. - szólt ki Harry a lehúzott ablakon. A lábaim irányítás nélkül a kocsi felé indultak. - Rég beszéltünk. - jegyezte meg, mialatt én megpróbáltam betuszkolni magam az anyósülésre.

- Igen. - nevettem fel. Harry intett Louisnak, hogy indulhatunk, mire válaszul egy jó nagy dudálást kaptunk. - És mi a helyzet, a többiek hogy vannak?

- Hát... Liam és Niall főzni tanulnak otthon. Zayn pedig elment valahova.

- Zayn? Mégis hova? - kérdeztem meglepetten. Zayn nem szeret egyedül elmászkálni, legalábbis nem ilyennek ismerem.

- Elvileg vásárolni ment. De ki tudja... Mostanában elég kiszámíthatatlan.

- Biztos tükröt és hajlakkot vesz. - jegyeztem meg mosolyogva.

- Meglehet. És veled mi van? Már jobban vagy a történtek után?

- Ha Edinára gondolsz, igen. Nagyon megrázott a dolog, de már nem foglalkozom vele, próbálom elfelejteni.

- Örülök, hogy ezt mondod. - mosolygott vissza rám, majd levette a kezét a sebváltóról, és megszorította az enyémet. Nagyon jól esett, hogy tényleg törődik velem.

Viszonylag sokáig tartott, míg a külvárosból a reptérre értünk, de nem bántam, mert így jobban meg tudtam ismerni Harryt. Ő valóban rendes srác, humoros, jó fej, és eszméletlenül figyelmes. Szinte hihetetlen, hogy ilyen jó barátokra leltem itt Londonban, mint ő.

- Megjöttünk. - zökkentett ki a gondolkodásból. Kiszálltunk az autóból, megvártuk amíg Louis is odaér hozzánk, majd gyorsan két szót váltottunk.

- Akkor ti menjetek be ide a kávézóba. Mikor már itt leszünk az autóknál, megcsörgetem valamelyikőtöket, és kijöttök. El sem fogják hinni, hogy a 2/5 One Direction fogja fuvarozni a hátsójukat. - kuncogtam.

- Muszáj? Annyira fáradt vagyok. - nyafogott Louis, mint egy kisbaba.

- Nézd, ott van a kávéház előtt egy játszótér. Addig odamehetsz, amíg én várom a barátaimat. - jelentettem ki gügyögve, mint ahogy a hároméves kicsikkel szokták.

- Az nem elég. - toporzékolt.

- Három csomag répa? De ugye tudod, hogy most csak viccelek?

- Harry, menjünk hintázni. Utolsó a záptojás! - ordította, majd elkezdett futni a kávézó felé, ügyet sem vetve arra, amit az előbb mondtam. Harry gyilkos pillantást és egy szemtelen mosolyt villantott, amiért kettesben hagyom Louval.

- Ezért még számolunk. - hallottam mögöttem, majd a váróterembe siettem.

Bent szinte zsúfolásig emberek sorakoztak. Az egész olyan volt, mint  a halak a konzervdobozban, elég szűkös. Ha nem oszlik el ez a sereg, soha nem találom meg a lányokat.

Már majdnem feladtam a tömegben a keresést, mikor meghallottam egy ismerős hangot tőlen nem messze.

- Hol van Kiara? Mondtad neki, hogy mikor száll le a gép?

- Nyugi Dorka! Tuti, hogy itt lesz. - hangzott fel immár Szilvi hangja.

- Csajok, nehéz a bőröndöm.

- Nekem is Víta. - robbant ki Evelin, majd ledobta a sajátját. Ekkor már láttam őket. Könnyek szöktek a szemembe, majd odafutottam hozzájuk.

- Sziasztok lányok. - fakadt ki belőlem, majd egyesével ölelni kezdtem volna őket, de megelőztek.

- Szia- szia. - mondták, vagyis inkább sikítozták a boldogságtól, miközben  egymáson fetrengtünk.

- Na lányok, készen álltok egy fenomenális nyárra itt Londonban?

- Igennnn! - üvöltöttük egyszerre.

- Adjatok ide pár holmit, segíteni akarok. - nyújtottam a kezem a bőröndök felé.

Nehézkesen ugyan, de végül sikerült kijutni a reptérről a parkolóba. Arra számítottam, hogy Louis viselkedése miatt lelepleződnek, és vagy 200 rajongó fog kint állni a nevüket ordítva, de nem történt. A szemem sarkából a kávézó felé néztem, ahol megláttam őket. Harry unottan ült, valamit iszogatva, Loui pedig hintázott. Igen, hintázott.

- Kiara, mit nézel egyfolytában?

- Semmit Víta, semmit. - mosolyogtam.

- És hogy jutunk el hozzád? - tette fel jogosan a kérdést Evelin.

- Jó kérdés, hogy? - fejezte ki döbbenten Szilvi.

- Autóval. - böktem ki.

- Az hogy? Túl sokan vagyunk, nem férnénk el egy autóban.

- Egyben nem is Dorka, ezért van kettő.

Nem tudom, hogy hogyan történhetett, de amikor kimondtam azt, hogy kettő, az eddig előttünk álló kamion elgördült. Festői kilátás nyílt a két luxusautóra, amik pontosan velünk szemben parkoltak. Körül néztem, és próbáltam leolvasni valamit a lányok arcáról, azonban ez nem sikerült. Mindegyikükről csak a színtiszta ámulat sugárzott, semmi más.

- Megbocsátotok egy pillanatra? - kérdeztem mosolyogva.

- Aha. - mondta valamelyikük. Mire elővettem a telefonomat.

- Larry, jöhettek, készen vagyunk. - mosolyogtam, majd lezártam a beszélgetést.

- Larry? Úgy érted?

- Úgy Szilvi, úgy. - kacsintottam.