4. fejezet

Majdnem kettő óra, és még sehol sem tartok. A kék farmert vegyem fel, vagy húzzak szoknyát? Fogalmam sincs, mit kapjak magamra...

 - Szerintem a szoknyát. - mondta Harry.

 - Harry?! - ugrottam fel a földről. - Te mi a fészkes fenét csinálsz itt?

 -Hát én csa...

 - Hogy jöttél be? És, most mivan? - vágtam bele a mondandójába magyarázatot követelve.

 - El akartam már mondani, hogy anyukádék adtak nekünk egy kulcsot, amivel be tudunk jönni hozzád. Ahogy ő fogalmazott, ez olyan "Néha nézzetek rá a lányomra, mert képes magára gyújtani a házat" dolog. - nevetett.

 - De kedves! Most pedig légy olyan légy szíves várj lent a többiekkel, amíg átöltözöm.

 - Rendben, de...

 - Kifelé! - mutattam az ajtó felé mosolyogva.

Amint Harry kisétált a szobámból, felkaptam a kék pántnélküli szoknyámat és egy kedves kis kék telitalpú szandált választottam hozzá egy aranyos, apró barna táskával. A szobámból kifelé menet arra lettem figyelmes, hogy csend van. Ez nem jellemző rájuk, mert valamilyen módon mindig zajt csapnak, ezt megtanultam az alatt a pár nap alatt, amit eddig itt eltöltöttem, ezért gyorsan lerohantam a lépcsőn. A nappaliba érve megpillantottam Harryt, aki édes mosollyal az arcán nézett felém.

 - Nagyon jól nézel ki. - jelentette ki, majd megölelt. Ő fehér csőnadrágot viselt, kék pólóval és piros suprával.

 - Köszönöm, te is csinos vagy. Emlékeztetsz az amerikai zászlóra. - mosolyogtam. - De én ezt nem értem, hol vannak a többiek? - néztem rá bambán és értetlenül.

 - Nos, ez vicces történet. Az a helyzet, hogy ebédre Louis répafőzeléket csinált, mert imádja a répát. Éjjel- nappal répát zabál, ha vásárolni megyünk, mindig öt szatyorral kell répát vennünk.

 - Ez most hogy jön ide, Harry? - még mindig nem értettem az egészet.

 - Szóval Louis répafőzeléke kicsit odakozmált. Loui, miután látta, hogy nem nagyon akarjuk meg enni amit csinált, kihívott minket egy párbajra, aminek az volt a lényege, hogy ki tud többet megenni az azonosítatlan trutymóból, aminek inkább volt fekete, mint narancssárga színe. A fiúk belementek, de én nemet mondtam és felmentem a szobámba. Mikor lejöttem, arra lettem figyelmes, hogy a fiúk egymásnak adják át a wc kilincset, és nincsenek olyan állapotban, hogy képesek legyenek várost nézni.

 - Értem, és akkor most mit csináljunk?

 - Szerintem attól még elmehetünk a városba körülnézni, ha van kedved.

 - Hogyne, indulhatunk? - nyitottam ki a bejárati ajtót.

 - Csak ön után hölgyem.

 - Jaj, Harry. - nevettem.

 - Mi az? - mosolygott ő is vissza és beszálltunk a fekete autójába.

                                           ***

- És az ott a London Eye. - mutatott jobbra az utcán.

 - Istenem! - kiáltottam. - Ez fenomenális. Imádom Londont.

 - Gyönyörű hely. Nincs kedved inni egy shaket? - váltott gyorsan témát.

 - Dehogynem, itt? - legyintettem a tőlem tíz centiméterre lévő gyorsbüfé felé.

 - Jézusom, ez nem lehet igaz. Ez Harry Styles. Harry, adnál egy autógrammot? - ordította vagy ötven rajongó, akik szinte a semmiből bukkantak fel.

- Öööö... Kiara, menj be és foglalj nekem egy helyet, mindjárt megyek. - mondta Harry, aki ki sem látszott a csajtömegből.

 - Persze. - feleltem szomorúan. - Siess!

 - Igyekszem! - hangzott a válasz.

Amint ott bent ültem, Harryre várva, rájöttem, hogy nem tudom, mi értelme van ennek az egésznek. Akinek az előbb adott autógrammot vagy százszor szebb volt, mint én, és igen, most éreztem, hogy nem vagyok egy súlycsoportban vele, ezért úgy döntöttem, hazamegyek.

                                                         ***

- És még csak fel sem tűnt neki, hogy eljöttem. - jelentettem ki a tekintetemet a földre szegezve. - De miért beszélek magamban?

Fogtam a laptopot és bánatomban felmentem twitterre. Sok érdekes dolog volt a kiírások között, de egyen megakadt a szemem.

* @Kia_ra93 sajnálom, hogy a mai nap ilyen rossz véget ért. Harry :( x *

* @Harry_Styles én is, de a többi részét élveztem. :) *

* @Kia_ra93 Örülök :)) *

Gyorsan a telefonomhoz nyúltam és felhívtam Harryt.

 - Harry, sajnálom, hogy otthagytalak! - mondtam letörten. - Csak egyszerűen elkapott a féltékenység.

 - Ne mondj semmit. Az én hibám volt, hogy keveset foglalkoztam veled. Amúgy szeretnéd, ha átküldeném a képeket, amit ma csináltunk?

 - Igen. ^^

- Akkor küldöm is. Sziaaaa.

- Várj, az email címem nem kell hozzá? - nevettem el magam, majd hallottam, ahogy a vonal túlsó végén Harry is kacagásban tört ki.

( Most csak ennyi telt tőlünk, de remélem, tetszik. Légyszi írjatok kommentet, véleményt vagy kritikát. (: Köszönjük :))) )