11. fejezet

- Szia... sztok?! - léptek be a fiúk a házba, mikor már teljesen átmelegedve a nappaliban tévéztünk Harryvel. - Hát ti?

- Hát ez egy hosszú történet. - kezdte Harry, én meg csak némán bólintottam. - A lényeg annyi, hogy természetesen Edina hazudott és bezárta Kiarát a szobájába.

- Uhh, ez durva, és most mi lesz? - kérdezte Louis, láthatóan érdekelték a történtek.

- Most elmegyünk Kiarához és kidobjuk a házából azt a lotyót. - valahol mélyen elmosolyodtam magamban, amiért ennyire számít Harrynek ez az egész. De igaza volt természetesen, az az én házam, ahonnan senki sem túrhat ki.

A többiek ledobták a cuccaikat az ajtó mellé, majd egy " gyertek már, menjünk " mondattal indultunk el hozzám. Csengettem, mire hirtelen Edina kirontott sikítozva.

- Kiara, te meg mi a fenét képzelsz magadról? Itt hagysz egyedül a házadban? Már teljesen megijedtem, hogy hol lehetsz. Fel tudod te fogni, mennyire aggódtam miattad?

- Képzelem. - mondtam neki szemrehányóan.

- Hát igen, féltem egyedül, már majdnem felhívtam a fiúkat is.

- Csak az kellet volna. - pattant ki Zaynből egy hang tele borzongással. Mit ne mondjak, elég vicces volt.

- Mondtál valamit, Zayn? - Edina úgy tett, mintha nem is hallotta volna.

- Na idefigyelj, - kezdte Niall - te komolyan azt hiszed, hogy i ilyen jóba vagyunk?

- Még jó, hogy tudjuk, hogy mi történt. - követte a sort Harry, aki lenéző pillantásokat vetett rá.

- Kiara, te mégis mit mondtál rólam? Azt hittem, hogy barátok vagyunk. Idehívsz magadhoz, aztán arra se méltatsz, hogy velem töltsd az idődet, tudod mit? - vett egy mély levegőt, majd szemrebbenés nélkül befejezte a mondanivalóját - Ezek a srácok nem is ismernek. Meg sem érdemled a barátságukat.

- Miről hadoválsz? - nézett rá hirtelen Liam.

- Egy kétszínű ringyó vagy! - a végére szinte már ordított, nálam meg ott helyben betelt a pohár. A fiúk körülöttem álltak és hallgatták a novelláját, an pedig gondolkodás nélkül megpofoztam. Megérdemelte, sőt, már rég meg kellett volna tennem.

- Most azonnal takarodj a házamból és vissza ne próbálj jönni, mert azt te járod meg! - parancsoltam rá úgy, hogy még magamat is megleptem a keménységemmel. Erre felszegte az állát, majd a csomagjaiért sietett. A dühtől szinte remegett a testem, és szédülni kezdtem. Elhatároztam, hogy nem leszek tutyimutyi, és utoljára voltam ilyen elnéző. Zayn Edina után ment, hogy szemmel tartsa, amíg összepakol, a többiek pedig megdicsértek. "Azta, ezt jól tetted" , meg " végre megkapta, amit érdemelt " , utána pedig bementek a konyhába és lazán kiszolgálták magukat. De nem bántam. A csaj éppen jött ki az ajtón, én meg még Harryvel ott álltam gárdedámosat játszva.

- Ugye tudod, hogy mi még találkozunk? - nézett rám összeszorított szemekkel a " drága barátnőm ".

- Oh, nem hinném! - szóltam vissza gúnyosan, majd kacsintottam egyet. Éppen nyitotta volna a száját, hogy mondjon még valamit, de ekkor Niall elém állt, majd felvette az anyatigris pozíciót. Nagyon rendes volt tőle, hogy nem hagyta, hogy Edina bármilyen módon tovább kínozhasson. Így hát tovább állt és röhögve, vagyis inkább nyerítve hátravetette a tincseit. Harry megragadta a karom, majd ennyit mondott: - Elment. - Hálásan rápillantottam, majd a házra, ahol végre ismét beállt a csend és a nyugalom.

- Minden oké, fiúk?

- Persze Kiara, már teljesen kiakasztott ez a lány. A délelőtt folyamán, vagy hétszer hívott. Utána már kikapcsoltam a telefonomat. - kiabálta túl a tévét Liam a nappaliból, mialatt én megittam egy pohár vizet. Szomorúan vettem észre, hogy sajnos a kedvenc csokim is elfogyott, amit még Magyarországról hoztam, úgy tűnik, Edina azt is megette. Nem értem, hova fér el ez a sok kaja, hiszen alapból egy teljesen vékony csaj. Sokat nem is agyaltam a dolgon, inkább beültem a nappaliba az egyik fotelbe és bekapcsoltam a laptopom. Sajnos csak most tudtam visszaírni a csajoknak a csoportban, de örülök, hogy egyáltalán sikerült. Sokan írtak az üzenő falamra is, meg twitteren, hogy " Hé Kiara eltűntél? Már vagy 5 órája nincs posztod" meg hasonlókat, így el voltam foglalva ezzel egy darabig. Anyuéknak is küldtem e- mailt, hogy jól vagyok, csak mostanában nem értem rá, és hogy majd megbeszéljük. A következő hetekben elég zsúfolt lesz a programom. A lányok is jönnek majd, meg kéne már takarítanom és még sok- sok apróság van, amit el kellene rendeznem. Igen, jól halljátok, megint takarítok. Az ember el sem hinné Edináról, hogy mennyi mocskot hagy maga után.

- Egy disznó sem okoz ilyen zűrzavart, na meg persze mocskot!- jegyeztem meg.

- Tessék? - nézett rám Lou, aki most nem tartott éppen ép elméjűnek.

- Semmi. - mosolyogtam.

- Kiara, nem jössz el velünk holnap után az egyik koncertre, még nem is voltál. - kérdezte gondolkozva Niall, mert hogy , hogy történhetett az, higgy még nem voltam? Mindegy is, egyszer majd úgy is elmegyek.

- Hát, mennyi a jegy? - kicsit kínosnak éreztem a dolgot, mert nem tudom, mannyi pénz van most nálam, és persze az ilyen koncertek mindig drágák.

- Nem is tudom. - húzta gúnyos mosolyra a száját Harry. - Te mennyit adnál érte?

- Ahj. Ez nem vicces. - félreraktam a laptopot, és nyújtózkodtam egyet.

- De most komolyan? - vette ártatlanra a figurát, én meg zavarba jöttem a csillogó szemeitől.

- Hát, talán egy tízest megér.

- Kevesebbre számítottam. - mondta Lou és a vállát rángatta. Majd mindenki elnevette magát, és a srácok belepacsiztak egymás tenyerébe.

- Szóval eljönnél? - húzta föl a fél szemöldökét Harry.

- Még jó hogy! - löktem meg, hogy ne szórakozzanak már velem. Ezer százalék, hogy elmennék, de azért kéne tudnom, hogy hogyan osszam be az e- havi pénzem.

Kicsivel később a fiúk hazamentek, én pedig úsztam egyet a medencében. Időközben rájöttem, hogy akármennyire is szeretem őket, már nagyon hiányoznak a csajok. Mert van, amit csak velük tudok megbeszélni. Ilyenek például a pasi ügyeim, hogy melyik ruha áll jól, nem vagyok- e hájas stb. Egyszóval már várom, hogy itt legyenek.

A délután folyamán bealudtam, aztán csak nyolckor ébredtem fel. Akkor is arra, hogy csörög a telefonom. Végre. Szinte már hiányzott. Az egyik szomszéd hívott, hogy ugye még mindig egyedül vagyok és nem valami Edina nevezetű lénnyel. Azért aranyos, hogy így félt, de biztosítottam róla, hogy teljesen egyedül vagyok.

- Teljesen? Akkor szerintem rád férne a társaság. - röhögte bele Harry a telefonba.

- Igen Harold, azt hiszem. - aztán hirtelen megijedtem, ugyanis csengettek. Szinte majdnem sikítottam. Hát persze, tudhattam volna. Csak a drága szomszéd fiúcska várt a kapu előtt. Vagy egy órán át beszélgettünk még kint a koncertjükről, hogy mikor jönnek a barátnőim meg minden más aktuális dologról. Közben már teljesen ránk esteledett, a levegő lehűlt, úgyhogy negyed tízkor kicsit fáradtan tévedtem be az ágyamba. Igaz, hogy előtte szinte az egész délutánt átaludtam, de az nem számított. Azonnal bevágtam a " hétmérföldes " szunyát :)