13. fejezet

- Ők meg? Hogy kerülnek ide? - pattantak fel Dorka szemei a földről, majd elkezdte a fiúkat bámulni.

- Nos, valójában ők a szomszédaim. - nevettem.

- Most komolyan?

- Igen Szilvi.

Amíg így beszélgettünk a fiúk szép lassan odaértek hozzánk. Harryn látszott, hogy megviselte ez a húsz perc, amit Lou- val töltött egyedül. Azonban mikor befutottak, megvillantotta a legrosszfiúsabb mosolyát és megölelt.

- Sziasztok. - mormolta, mialatt engem karolt át.

- Hali. - mondta Louis is.

- Sziasztok. - felelték a lányok mosolyogva, közben pedig minket néztek szúrós szemekkel.

- Mire várunk? Induljunk! Adjátok a csomagokat nekem és Harrynek, mi pedig bepakoljuk őket a kocsiba. - ajánlotta fel Louis a segítségét.

- Persze, adjátok csak oda. - helyeselte.

- Harry, hogy megyünk haza? Ki üljön kihez? - kérdeztem még mindig közel állva hozzá.

- Te gyere velem, és mondjuk, még jöjjön Víta és Evelin. Nektek megfelel?

- Persze. - válaszolta Víta.

- Nekem teljesen jó. - mondta Evelin is csíntalanul mosolyogva.

- Akkor én és Dorka megyünk Louissal.

- Ha neked megfelel. - jegyezte meg Louis Szilvire mosolyogva, majd odahajolt hozzá. - Nagyon csinos vagy. - suttogta, de nem elég halkan. Mindenki meghallotta. Szilvi csak ott állt elpirulva, és szinte mozdulni sem tudott, annyira megilletődött.

- Hé haver, majd otthon csajozol, most menjünk. - nevetett fel Harry, és mindenki beszállt a kocsiba. Én Harry mellé ültem, előre, Evelin és Víta pedig mögöttünk foglalt helyet.

* Louis szemszöge *

- És lányok, mennyi ideig maradtok Kiaránál? - kérdeztem kicsit félénken.

- Hát, igazából most két hónapot beszéltünk meg vele, és a szüleinkkel is, de ez attól függ, hogy mikor dob ki minket a házából. - mesélte mosolyogva Szilvi.

- Értem, hát remélem nem mostanában mentek el. - jelentettem ki Szilvit nézve, és láttam rajta, hogy zavarba hozom. Nem tudom mi a bajom, de egyszerűen nem bírom abbahagyni a bámulást. Olyan szép, intelligens, és a humora is jó, ami az én esetben elengedhetetlen.

- Louis, nem akarom megtörni a pillanatot, de mi lenne, ha Szilvi helyett az utat néznéd? - nevetett fel Dorka.

- Igaz- igaz. - vigyorodott el, majd a szemeit tovább legeltette az aszfalton.

- Mesélj te is valamit Louis, kíváncsiak vagyunk.

- Mit akarsz tudni Szilvi? - kérdeztem tőle egy 200 wattos mosollyal.

- Mondjuk, mesélj a barátnődről, vagy a fiúkról. Mindenről.

- Nincs barátnőm. Az utolsó lány, akivel együtt jártam szakított velem. Lassan egy éve szingli vagyok.

- Értem. - mondta Szilvi, majd látszott rajta, hogy elgondolkozik.

- És neked van barátod? - próbáltam tapintatos lenni. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy komolyan érdekel, van- e udvarlója.

- Nincs. - mondta. Ettől az egyetlen szótól szebb lett a napom. - Oké. de mesélj valamit a fiúkról, a barátaidról.

- A barátaimról és a fiúkról. Oké. Nincs nagyon sok barátom. Akivel igazából jóban vagyok, az Kiara, és még egy kevés ember.

- Hogy érted, hogy nincs sok barátod? - hajolt előre Dorka meglepetten.

- Ha híres vagy, az emberek nem veled akarnak megismerkedni, hanem Louis Tomlinsonnal a One Direction tagjával. Nem érdekli őket, ki is vagy valójában.

- Ez rettenetes. Mi nem ilyenek vagyunk, hihetsz nekem.

- Az Szilvi. Remélem, veletek ilyen olyan jóban leszünk, mint a barátnőtökkel. - kacsintottam.

- Mi is. - mosolygott vissza a mellettem ülő, szerény, gyönyörű lány.

* Harry szemszöge *

 Egyre nehezebben viselem Kiara közelségét. Egyszerűen nem tudok magamon uralkodni, ha meglátom őt. Olyan szép, aranyos és kedves lány. Lehet, hogy van egy kis pénze, de nem vág fel vele, inkább a háttérben meghúzódva tartózkodik. Minket is ismer, és nem áll ki az utcára ordítozni, hogy ' Ismerem a One Directiont!! ' . Ő más mint a többi lány.

- Harry, mi lenne, ha oda figyelnél az útra? Az előbb majdnem nekimentél a fának. - nevetett Kiara.

- Oké. - mosolyogtam, majd a szemem sarkából elkezdtem követni a mozdulatait.

- Lányok, mi lenne, ha ma délután elmennénk sétálni, és megnéznénk Londont?

- Remek ötlet Kiara. Én benne vagyok. - válaszolta Víta a telefonját bújva.

- Nekem is tetszik az ötlet. - vágta rá Evelin előre hajolva.

- Csajok! - fordultam oda Kiarához. - Baj lenne, ha a srácokkal mi is elmennénk veletek?

- Én nem bánnám. - válaszolta.

- Mi sem. - mondták a lányok a hátsó ülésről.

- Akkor viszont nem mehetnénk este, hogy ne ismerjenek fel a fanok?

- De. - mosolyogta Víta.

Sokat beszélgettünk hazafelé menet. Kicsit  jobban megismertem Kiara barátnőit. Nagyon szép lányok, és jó társaság is. Remélem, a kapcsolatunk velük is jól alakul majd.

Amikor hazaértünk, mindenki kiugrott a kocsiból, Louissal kipakoltuk a bőröndöket, elköszöntünk a lányoktól és haza mentünk.

- Megjöttünk. - ordította Louis.

- Mi lenne, ha egyszer az életben nem ordítanál, ha haza jössz? - hangzott az emeletről Liam hangja.

- Azt nem éljük meg. - feleltem.

- Hol voltatok egész délelőtt? - lépett ki a konyhából Zayn egy pizzát tartva a kezében.

- Van pizza? Nekem úgy répásat kértél Zayn?

- Igen.

- Kiara barátnői most jöttek meg Magyarországról. - válaszoltam.

- Tényleg? És jó bőrök? - nevetett Zayn a szemöldökét húzogatva.

- Döntsd el te, ugyanis este elmegyünk várost nézni.

- Királyság. - csúszott le Niall a lépcső korlátján. - Harrycicamaci, mi van közted és Kiara között akkor? - kérdezte, majd oldalba bökött.

- Semmi, de remélem, valami majd kialakul. Nagyon bírom, őt. És ne hívj többet Harrycicamacinak.

- Itt a ma este, lépjetek le majd sétálni egy kicsit, és mondd el neki, hogy mit érzel.

- Igazad van Liam, lehet, hogy végre beszélnem kéne vele. - mondtam, majd lehajtottam a fejemet és a szobám felé vettem az irányt.

* Kiara szemszöge *

- Na csajok, ez itt az én házam. - jelentettem ki, majd ledobtam Szilvi bőröndjeit. Iszonyatosan nehezek voltak.

- Hé, vigyázz rájuk, egy csomó fontos cucc van benne. - válaszolta, majd a bőröndjéhez futott.

- Nagyon szép lakás. És medence, és a szomszédok. Anyudék jó helyet választottak neked.

- Haha. Milyen igaz Víta. Na de most, megbeszéltük Harryvel, hogy este mi és a srácok elmegyünk várost nézni. - magyaráztam.

 - Miért pont este? - kérdezte Dorka.

- Hogy ne ismerjék fel őket a rajongók. - mosolyogtam.

- Értem, ez logikus. - válaszolta.

Miután mindenki elmondta a maga kis meséjét az utazásról, és beszámolt a Magyarországi eseményekről, aztán kipakoltak a lányok, és berendezkedtek. Mivel az én hálószobám tágas, ezért oda hoztunk fel matracokat és letettük a gardrób elé őket. Így minden este együtt alludhatunk el, és éjfélig mehet a pletyka.

- Nincs kedvetek úszni egyet? - kérdezte Evelin a medencére mutatva.

- De, van. - mondta Víta és Szilvi szinte egyszerre.

- Miért is ne? - pattant fel végül Dorka is a kanapéból.

- Akkor mire várunk? Fürdőruha, törcsi, papucs és indulás fürdeni. - mondtam boldogan, majd mindenki összegyűlt egy gyors csoportos ölelésre.