6. fejezet

Zayn ott állt, szinte a felismerésig összerökönyödve a nagy súly miatt, amit a kezében tartott. Egy csomó újságpapír helyezkedett el a karjai között, melyeket a legközelebbi asztalra készült ledobni. Amíg ő a magazinokkal babrált, Harry odajött hozzám, majd félénken megszólalt.

 - Kérlek, ne akadj ki rám. Esküszöm, nem direkt csináltam. Azt sem tudtam, hogy ... - mondta akadozva.

 - Harry, az isten szerelmére, nyögd már ki, hogy mi van. - mondtam, és már menthetetlenül kétségbe estem.

 - Héhéhé... - vágott közbe Liam. - Nyugi Kiara, nincs semmi gond. Vagyis gond az van,de próbálj lenyugodni.

 - Rendben, de most már tényleg bökjétek ki, hogy mi a helyzet.

 - Kezdem én. - pattant fel Niall, mire a többiek bólogatni kezdtek, kivéve Harryt, aki üveges tekintettel nézett ki a fejéből. - Kiara, mikor tegnap a várost néztétek Harryvel, és a parkban elejtetted a telefonodat...

 - Várj! Honnan tudod, hogy elejtettem a telefonomat? Hahaha... Elmondtad nekik, hogy mennyire kétbalkezes vagyok? - mosolyogtam, de egyikőjük arcán sem láttam, még egy aprócska vigyort sem. Mindegyikük komor arccal nézett maga elé. - Rendben... Akkor folytasd.

 - És Harryvel egyszerre hajoltatok a telefonért, mikor ő véletlenül meglökött téged. Te majdnem elestél, de Harry megfogott, és megölelt.

 - Igen Niall. De nem értem, mi ezzel a baj?

 - Nincs vele semmi baj. - mosolygott végre Louis.

 - Ne húzzátok már az időt! - pattant fel mellőlem Harry, és kezdett nagyon ideges lenni. - Add neki az újságot és... Áh... - majd fogta magát, és felszaladt az emeletre.

 Liam elindult az asztalhoz, levette a legfelső újságot és a kezembe nyomta. Akkor, abban a pillanatban megértettem, hogy mi az a nagy baj. Nem akartam hinni a szememnek, ezért gyorsan a kupachoz nyúltam, és kapkodva néztem végig a címlapokat.

 - Nem, ezt nem hiszem el. Ez hogy lehet? - fogtam a fejem, majd hangosan olvasni kezdtem a főcímeket. - Harry Styles és a titokzatos barátnője... Harry és Kiara a parkban romantikáztak... Harry újra szerelmes... És ez a kép? Ezen teljesen olyan, mintha a kezemet fogná? És ez? Itt olyan, mintha megcsókolt volna...És honnan tudják a nevemet?

 - Ezek mindent tudnak. - mondta Liam.

 - Miért, nem csókolt meg? - jegyezte meg Louis, aki rövidesen elhallgatott, mert Niall beletömte a szájába a nagydarab répát, amit nemrég hozott a konyhából.

 - Nem. - ráztam a fejem, és könnyek szöktek a szemembe.

 - Nézd, Harry most magát okolja mindenért, és azt hiszi, hogy soha többé nem akarod látni. - mondta Niall, aki Lou után takarította fel a répát, ami kiesett a szájából.

 - Harry... - pattantam fel. - Megyek, beszélek vele. - és meg sem vártam a többiek válaszát, egyből felfelé indultam. Az emeleten nem gondolkodtam sokáig, hogy merre keressem. Egyből a szobája felé vettem az irányt. Mikor megérkeztem, bekopogtam az ajtón.

 - Ki az? - hallatszott bentről.

 - Én vagyok Harry. Kiara.

 - Gyere be. - megfogtam a kilincset és benyitottam. Mikor beléptem a szobába, nem láttam senkit. Majd hirtelen két kéz csapott le rám magához szorítva.

 - Én... Sajnálom... Nem akartam... Te sokat jelentesz nekem... Kérlek bocsáss meg... Én szeretlek. - tört ki Harryből, akinek az arcát könnycseppek díszítették.

 - Harry. Cssssss. Nyugodj meg. - simogattam meg a haját, majd letöröltem a könnycsepjeit. Lefejtettem magamról a kezeit, és az ágyra ültettem, én pedig mellette foglaltam helyet, és átkaroltam. - Nincs semmi baj. Nem a te hibád, tudhattuk volna, hogy követni fognak minket.

- De az én hibám. Miattam születtek ezek a képek.

- Hagyd ezt abba. És a sírást is. Semmi gond, nem haragszom, mert nincs miért. - kúsztam egészen a falig, majd felültem, és Harry az ölemben feküdt.

- Én nem akartam ezt. Higgy nekem.

- Hiszek neked, majd holnap kitaláljuk, hogy mi legyen. És akkor minden rendben lesz. - amint ezt a mondatot kimondtam, észrevettem, hogy Harry az ölemben, átkarolva engem, elaludt. Nem volt szívem felkelteni, ezért inkább hagytam, hadd pihenjen.

( Légyszi kommenteljetek :) ~Réka )