15. fejezet

Az állam is leesett, mikor végre felfogtam Harry szavait. Egyrészt este volt már és fáradt voltam, másrészt most futottam magassarkúban több száz méter, harmadik pedig: TE JÓ ÉG!!!! Harry elmondta, hogy mit érez irántam. Szavai csak úgy követték egymást, én pedig végig a szemébe nézve hallgattam. Soha, senki nem mondott még nekem ilyen dolgokat, bevallom, nem is nagyon volt olyan, akinek lett volna rá oka.

- Szóval, érted, akkor, esetleg…- vakargatta meg a tarkóját Harry, miközben próbálta kerülni a szemkontaktust. Én meg ekkor először csókoltam meg. Nem kellenek ide szavak, sokkal jobbnak láttam cselekedni. Szinte éreztem, ahogy dobban a szívem. Majd kiugrott a helyéről. Harry átölelt és magához húzott, én meg összekulcsoltam a kezem a nyakánál. Teljesen elvarázsolt ez a pillanat, de sajnos nem tartott örökké…

- Ezt igennek veszem, ha nem gond, hölgyem. – mondta vigyorogva Harry.

- Hát, ha másnak vennéd, akkor azt hiszem, gondok lennének.

- Örülök, hogy megismertelek. – fordította komolyra a szót, én pedig még mindig a karjai közt hevertem.

Azt hiszem nem voltam még ilyen boldog, legalábbis nem emlékszem hasonlóan felemelő dologra. A gondolataimból kizökkenve észrevettem, hogy elkezdtünk sétálni. Csendben. Kettesben. Kézen fogva! Hirtelen elmosolyodtam, mire Harry is villantott egyet a gyönyörű fogaival, ami még így a lámpafényekben is tökéletesen látszanak. Közben eszembe jutottak a lányok, mert hát mégis csak én hívtam őket és illene velük lenni, úgyhogy tanácsoltam Harrynek, hogy egy húsz perc múlva majd menjünk vissza a többiekhez. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit csinálhatnak. Azt hiszem tényleg „elkönyvelhetem” ezt a napot életem egyik legjobbjának.

* Louis szemszöge *

- Most ez komoly? Igen, persze. – sikongatott Szilvi mire furán próbáltam mosolyogni. Meglepett, hogy ilyen könnyen ment a dolog, de természetesen örültem is neki. Remélem még a napokban lesz rá alkalom, hogy összedobjunk egy találkát.

- Hát, az jó. – mondtam – Akkor menjünk vissza szerintem a srácokhoz. Majd még úgy is beszélünk meg ilyesmi. Egy vacsora oké lenne?

- Igen, de jó, örülök. – válaszolta, úgyhogy azt hiszem, ez meglesz. Boldogan kezdtünk visszafelé sétálni a többiekhez. Közben hosszasan beszélgettünk Szilvivel, hogy ők merre laknak, arról nem kellett, hogy én, mert gondolom tudja, hogy Kiara szomszédai vagyunk . Nagyon kellemesen telt el az idő, amíg visszaértünk a társasághoz.

* * *

Mielőtt bekanyarodtunk volna a térre, Harry gyorsan magához rántott a kezemnél fogva és ismét megcsókolt. Az adrenalin szintem körülbelül az egekbe szállt, mikor odaértünk a „csoporthoz”.

- Na, végre teljes a csapat. – örvendezett idétlenül Niall, majd Louissal egyszerre beleharaptak egy-egy répába. Elég vicces volt, ahogy ott rágcsálták a zöldséget.

- Remélem, azért annyira nem hiányoztunk,- kezdte Harry, rám mosolygott, majd elengedte a kezem és odaült a fiúkhoz. – mert szerintem lesz még ilyen, hogy itt kell titeket hagynunk egy kis ideig.

Víta rám kacsintott, a többiek pedig „Huu”-ztak egy sort.

- Bocsi, anyum hív. – baktatott el Dorka mellettünk, kezében az I want-ot üvöltő mobiljával.

- Na, mi az? – kérdeztem rögtön, mikor visszajött, mert szegényem elég fancsali képet vágott.

- A suli miatt már csak pár napot maradhatok. – mondta lehangoltan. – És Evelin is.

- Jaj, ne már! El is felejtettem a felkészítőt. – szomorkodott Evelin is. Ők valamilyen elit iskolába járnak, ahol nagyon komolyan veszik a nyelvtanulást is többek között és mindig van felkészítő kurzus, hogy fejlődjön a szókincsük. Éppen ezért sokat utaznak külföldre iskolával is tanulni. Szegények, elég kemény lehet.

- Ugye nem gond, Kiara?

- Nem, dehogy Dorka, ne is mondj ilyet, nem gond. Természetesen nem örülök neki, de úgy is találkozunk még. És most még itt vagytok, és ez a lényeg. – öleltem át őket.

Az este további része kicsit másképp zajlott. Mindannyian ráfeküdtünk a pokrócokra és mindenfélét elmeséltünk egymásnak. Hogy hogyan törte el tesi órán Szilvi a tanár ujját; Víta hogy került fel a plakátokra Pesten a tudta nélkül, (a szerződésben az állt, hogy nem használhatják fel a képeit, de mégis megtették), vagy hogy Liam miért fél a kanalaktól. Vidáman dőltem rá Harryre és mosolyogva hallgattam a legjobb barátnőim „Best of” sztorijait.

Fél három körül viszont haza kellett mennünk, mert négykor már mennek az emberek dolgozni, sokan gyárakba, meg stb. és nem lett volna szerencsés ismét egy újság címlapján szerepelni. Főleg így, hogy nem csak én vagyok összebújva valamelyik One Direction-os fiúval, hanem például Víta is. Louis pedig répát eszik, vagyis inkább tömi bele a szájába a karikákra vágott falatokat Szilvi mellett. Ráadásul ma hosszú napunk volt és elég kómás fejet vághattunk, hiszen mikor hazaértünk én már a nappaliban elaludtam.