20. fejezet

A tegnapi nap életem egyik legjobb napjának könyvelhető el. Nagyon élveztem Harry társaságát, a táncot, majd az utána következő meglepetés utat. Az egyetlen dolog, ami fátylat ereszt a boldogságomra, azok a fotósok. A minap ugyanis lencsevégre kapott egy fotós, mikor éppen indultunk, és biztos, hogy megint egy újságban kötünk ki. Engem nem zavar az egész, inkább Harry miatt aggódom. Nem tudom, meddig képes eltűrni, hogy folyamatosan velem kapják lencsevégre.

- Jó reggelt álomszuszék. – nyitott ajtót Víta.

- Neked is. Te már ilyen korán fent vagy? – tápászkodtam fel az ágyról, egy hangos ásítás mellett.

- És én is itt vagyok! – ordította el magát Szilvi, majd egy pillanat múlva az ágyamon landolt.

- Szuper. Arra gondoltam, mi lenne, ha ma áthívnánk a fiúkat egy kis sütögetésre? Régen ettem már grillezett húst.

- Ez jó ötlet. Nekem is hiányoznak már a rácson sült ételek. Elegem van már a tésztából. – kulcsolta át a kezét Szilvi a térdein.

- Víta, felhívnád Liamet, hogy mikor lenne jó nekik?

- Persze Kiara. – mondta, majd egy hatalmas mosollyal az arcán kiviharzott a szobából.

* Liam szemszöge *

- Csörög a telefonom! Nem láttátok? – ugrottam fel a kanapéból.

- Nálam van. Úúúúú Víta az. Vajon mit akar? – lebegtette előttem Harry a telefonomat, mire nagyon mérges lettem.

- Harry! Add ide. – de amint ezt kimondtam, elkezdett futni az emeletre.

- Úgysem menekülsz. – nevettem, majd utána eredtem. Felfutottam a lépcsőn, be egyenesen Zaynhez, Harry után. Elkaptam a lábát, és a földre rántottam, aztán a hátára ültem és kivettem a telefont a kezéből.

- Szia Víta! Hogy vagy? – kezdtem bele egy kicsit félénken.

- Szia. Megvagyok. Azon tanakodtunk a lányokkal, hogy mi lenne, ha ma átjönnétek és grilleznénk egyet?

- Szerintem nekünk pont megfelel a ma este. Vigyünk valamit?

- Nem szükséges. Talán egy- két innivalót hozhatnátok.

- Értettem, akkor este találkozunk. Szia.

- Szia. – hangzott a vonal túlsó végéből, majd egy hosszas csipogás után a hangok megszűntek.

Zayn felé fordultam, aki a tükör előtt állva igazgatta fekete tincseit. Harry úgy kapálózott alattam, hogy nem bírtam ki, hogy ne forduljak le róla, majd nevetőgörcsben értem földet a padlón.

- Ember, hány kiló vagy te? – kelt fel, s elkezdte magát letörölgetni.

- Nem több mint te.

* Kiara szemszöge *

- Nos mit mondott? – kérdezősködtem, mikor Víta visszatért.

- Átjönnek. – pirult el.

- Akkor mire várunk? Öltözzünk, és készüljünk fel. – jegyeztem meg, majd az ágyam melletti kis papucsomba léptem.

A szekrényemhez léptem, amiből ruhákat kezdtem előkotorni. Nem volt ötletem a mai öltözékemet illetően, így eltartott egy darabig, amíg megtaláltam a számomra megfelelőt. Görnyedten, kilátások nélkül álltam ott, a fejemet fogva, míg meg nem pillantottam egy farmer sortot és egy pánt nélküli elsőt. A rövidnadrág nagyon a szívemhez nőtt az idők során. Még Magyarországon vettem annak idején, a barátnőimmel egy kis butikban. Nagyon kényelmes, és a mai napig megőrizte az eredeti színét és a formáját. Nagyon sok kellemes emléket idéz fel akárhányszor csak a kezem ügyébe kerül.

Miután sikeresen teljesítettem a küldetésem, és felöltöztem, a konyha felé vettem az irányt, ahol Szilvi és Víta már javában szorgoskodott. Szilvi a húsokat pácolta be különböző páclevekbe, az aranyhajú lány pedig éppen krumplit csomagolt be alufóliába, mialatt halkan, Liam szóló részét dúdolta a One Thing-ből. Először rá akartam kérdezni, hogy miért teszi mindazt, amit most hallok, de aztán az a gondolat futott át az agyamon, hogy ez nem lenne a legjobb ötlet. Végigpillantva a konyhán, a gyomrom görcsbe rándult. A lányok szinte minden apró felületet bekentek valamivel.

- Én most kimegyek, rendbe rakom a napozóágyakat és lemosom a grillt.

- Rendben. – hangzott fel a hangjuk egyszerre.

- De én ezt nem takarítom fel. – nevettem, majd a nappaliban lévő üvegajtóhoz futottam. Hallottam, hogy a lányok is hasonló képen reagálnak a most fent álló szituációra.

Kint hétágra ontotta magából a melegséget a nap. A hőség iszonyatos volt, még szerencse, hogy rövidebb ruhát viseltem, mint általában. A ház mellett lévő apró tárolóból elővettem a húsok megsütésére szolgáló eszközt, ami egy csomó apró kis pókocskának szolgált albérletük, majd a napra húztam. A vizes vödör mellett állítottam meg, a füvön, így egyből neki tudtam látni a takarításához.

- Sajnálom pókocskák. Az albérlet nem örökre szól. – mondtam halkan, majd leborítottam vízzel az egészet. A szivacshoz készültem nyúlni, mikor egy édes hang foszlányát hallottam meg.

- Szóval pókocskák? – nézett le rám Harry az erkélyükről.

- Hagyj békén. – nevettem fel, majd felé fordultam.

- Arról szó sem lehet. –rázta a fejét, egy kisfiús mosoly kíséretében.

- Háát. – felpattantam, majd a slag felé kúsztam. – Akkor segítek neked. – ragadtam meg, majd felé szegeztem.

- Nem tennéd. – rázta a fejét még mindig mosolyogva.

- Ó, de igen.

- Ne… Hagyd abba! – ordította harsogva, aztán gyorsan a házba futott. – Este még visszakapod.

Halvány vigyorral az arcomon sétáltam vissza a grillrácshoz. Mikor már teljes pompájában ragyogott, a napágyak mellett lévő asztalhoz vittem. Úgy véltem, ez lesz számára az ideális hely a mai napon. Mivel elvégeztem a teendőimet, a házba fáradtam vissza.

Szilviék minden bizonnyal már befejezték a maguk kis elkötelezettségeiket, mert a tv előtt terültek el, és halkan bóbiskoltak. Nem volt szívem felkelteni őket, így én is melléjük telepedtem. Nem terveztem, hogy elalszom, de a fáradság, ami eluralkodott rajtam, végül győzelmet aratott.

Mikor felkeltem, már bőven hat óra tájékában járt az idő. Kicsit megijedtem, de a félelem hamar tovaszállt, mikor rájöttem, hogy még van időnk elkészülni.

- Víta! Szilvi! Keljetek fel. – halkan motyogtam a fülükhöz, majd óvatosan oldalba böktem őket.

- Mi az Kiara?

- El kéne készülnünk Víta.

- Liam?! – ugrott egyet, de nem mérte fel rendesen az adott körülményeket. A lába Szilvi alatt foglalt helyet, így mikor iramodni akart, a földbe csapódott, magával rántva a még szuszogó barna hajú lányt.

- Sajnálom Szilvi. – kelt fel, majd gyorsan a fejét fogó lányhoz kapott.

- Megszoktam. – nevetett.

- Akkor készülődjünk. – vetettem fel az ötletemet, amire helyeslő bólogatásokat kaptam.

Én úgy döntöttem, hogy nem cserélem ki a ruháimat, inkább csak egy kis alapozót teszek fel. A hajamat lófarokba fogtam, majd a fürdőt átadtam Szilvinek. Víta ekkorra már elkészült. Gyönyörű volt, mint mindig. Egy fehér, rövid szoknyát viselt, rózsaszín, enyhén kivágott toppal. A haját kifésülte, majd a vállára simította. Végül Szilvi is kimászott a fürdőből. Ő egy leggingszet választott, hosszabb, bő fehér pólóval. A haját begöndörítette, aztán egy hajpánttal tette teljessé az öltözékét.

Nem kellett sokat várnunk a fiúkra. Fél hét körül be is futottak. Átvettük tőlünk a csomagokat, amiket a vacsorához hoztak, majd a kert felé tereltük őket.

- Örülök, hogy itt vagytok. – szólaltam meg miután mindenki keresett magának helyet. Ki a napozóágyon, ki a medence partján. Harry úgy döntött, hogy megakadályozza, hogy kényelmesen elférjek, így mellém ékelődött a napágyon. Egy cseppet sem bántam azt, amit tett, sőt, örültem a közelségének.

- Köszönjük a meghívást. Remélem azért rám is gondoltatok. – kacsintott felém Louis, majd Szilvi ágyára ült le.

- Ha a répára gondolsz, igen. Szilvi ragaszkodott hozzá, hogy legyen számodra is valami. – mondtam, mire Lou Szilvi arcát kezdte fürkészni. A lány teljesen megilletődött, így inkább a feje felett lévő takarót a buksijára húzta, mire Louis felnevetett.

Harry hirtelen felkelt mellőlem, és felkezdte lehámozni magáról a ruháit. Fürdőnadrág volt rajta, láthatóan arra készült, hogy megmártózik egyet. Az összes fiú hasonlóképpen járt el, majd hirtelen közeledni kezdtek felénk.

- Kiara, emlékszel még, hogy mit csináltál délután. – vigyorgott Harry, mialatt egyre közelebb jött hozzám a többi fiúval együtt.

- Fogalmam sincs. – álltam fel, majd hátrálni kezdtem.

- Itt az ideje visszaadni. – nevetett, majd a derekamnál átölelve a magasba emelt. Engem a karjai közt tartva futni kezdett a medence felé.

- Harry, ne! – sikítottam, de késő volt. Hirtelen a medence hűsítő vizét éreztem meg magam körül. Miután sikerült a felszínre érnem, csak nevetés hallatszott mindenhonnan. Ám a lányok mulatsága sem tartott sokáig, mert Louis és Liam ismét Harryt követve a vízbe dobta be a őket. Elég érdekes látvány lehettünk. Ott álltunk a medencében, vizes ruhában, ami tapadt mindenhova, a hajunk összeállva. Szerencse, hogy most nem festettük ki magunkat, mert a fiúk sírva menekülnének haza, ha az elmosódott festék az arcunkat átfomálta volna.

Áttekintve az eddig történteket, hálás vagyok, hogy 5 ilyen remek srácot ismertem meg. Nagyon jó, hogy…

- Kiara, ezt meddig kell sütni? – nézett rám Niall egy cseppnyi értetlenséggel.

- Hát, szerintem olyan tíz perc.

- Okés. Akkor majd meglátjuk.

Ahogy körbenéztem a kertben, mindenhonnan jókedv töltötte meg a levegőt. Niall próbált ügyes szakács lenni, és nem odaégetni a vacsorának szánt ételt. Zayn és Harry egymás mellett napozott, közben egyszer- kétszer hangos nevetésben kitörve. Louis éppen viccekkel dobta fel Szilvi napját, aki bohókásan fürkészte a mellette ülő fiút. Víta és Liam pedig a medence mellett ülve fotókat készített. Hol a két hahotázó fiúról, hol magukról.

Már tíz óra lehetett. Mindenki pokrócokon osztozott. Én Harryvel, Louis Szilvivel, Liam Vítával, Zayn pedig Niallel ült az asztal körül. Harry szorosan ölelt a lepel alatt, amit csak mi tudtunk, néha pedig egy- egy csókkal tette teljesebbé az idillt. Minden tökéletes volt. Szinte már túl tökéletes, és ekkor történt az, amire senki sem számított. Hirtelen Edina csattogó léptei tűntek fel, majd a lány is megjelent a sötétben egy csomó firkásszal. A kamerák csattogtak, és mindenki őrült kérdésekkel támadott minket.