5. fejezet

*Szuszogás*

Egy újabb reggel, eszméltem magamra az ágyban fekve, csukott szemmel. Mint minden reggel, most sem aktivizáltam magamat, inkább még lustálkodtam egy kicsit. Egy nagy fordulatot akartam venni baloldalra, majd hirtelen éreztem, hogy az ágy lejteni kezd, és én a földön találtam magam.

- Hogy az a ?! Mióta lejt ez az ágy? - kérdeztem mérgesen, a kezemet pedig a fejemhez emeltem, majd ekkor megláttam az ágy végében ülő Louist aki feltehetőleg éppen bóbiskolt. - Louis? Már te is kezded? - kiáltottam el magam. - Mit keresel itt a szobámban, vagyis ami még pontosabb megfogalmazás, az ágyamban?

Szegény fiú egyből fölriadt álmából, és majdnem ugyan az volt a reakciója, amit én csináltam pár másodperccel ezelőtt.

- Kiara? Ne haragudj. Izé, én most jöttem nemrég, azt hiszem, hogy szóljak, azonnal át kell jönnöd hozzánk. - mondta a szemeit dörzsölgetve.

- Istenem, valami baj van?

- Ami azt illeti igen. Gyorsan öltözz fel, én addig lent várok a konyhában. - ezzel ki is ment.

Nem tudtam elhinni, hogy mi lehetett az a nagy gond, amit Louis mondott. Niall eltörte a lábát, vagy talán Liam ételmérgezést kapott Lou tegnapi répafőzelékétől? Mindenesetre kikaptam a szekrényből egy fekete toppot, egy rövid, fehér farmer sortot, egy balerina cipőt, megfésülködtem majd kihúztam a szemem és azonnal lerohantam. Lent Loui várt rám, akin látszott, hogy tényleg nagyon zavarja ez az egész. Megvárta, amíg gyorsan elővettem egy darab tegnapi kiflit és majszolni kezdtem. Kb. öt perc alatt teljesen kész lettem. Kiléptünk az ajtón, Louis megfogtam a kezem és gyorsan átrohantunk hozzájuk.

- Fiúk, itt van Kiara! - ordította el magát, és becsapta mögöttünk az ajtót.

A fiúk nagy trappolásba kezdtek, aztán lefutottak a lépcsőn. Nagyon jól néztek ki. Niall kivételével mind csőnadrágot vettek fel, a szöszi pedig egy kényelmes melegítőt választott erre a napra. Liam és Louis csíkos, Harry fekete, Zayn piros, Niall pedig szürke pólót viselt. Az összképet valami azonban mégis elrontotta. Egyikőjük arcán sem láttam azt az igazi mosolyt, amit minden nap látok. Különösen Harry arckifejezése nem tetszett. Nagyon komor, szomorú arcot vágott, míg a többiek inkább csak megbánó pillantásokat vetettek.

- Rendben fiúk, Louis a frász hozta rám, kétszer is, szóval halljam, mi történt. - mondtam megijedve azok után, amiket láttam.

- Nézd Kiara, a helyzet elég komoly.

- Elvesztetted a tükröd, Zayn? - kérdeztem mosolyogva.

- Nem. - mondta Zayn, és a szája sarkát mosolygásra húzta.

- Nos, akkor most elmondjátok végre, hogy miért kellett felkelnem ilyen korán?

- Nézd, amit mutatni fogunk, annak nem biztos, hogy örülni fogsz. - mondta Niall, és ekkor Harry arca nagyon eltorzult. Olyan volt, mintha ezzel a szöszi megsértette volna őt.

- Harry reakciójából ítélve hozzá kapcsolódik a dolog. Nem? - kérdeztem most már tényleg kétségbe esetten.

- Nyugodj meg. - mondta bíztatóan Liam.

- Hogy nyugodjak meg, mikor semmit sem mondtok nekem.

- Zayn, légy szíves hozd be. - mondta Harry, aki egyre rosszabbul nézett ki.

- Mit hozzon be? Harry, mi ez az egész?

Ezek után csönd lett. Ott álltunk, mi öten, és a fiúk még csak meg sem mozdultak, mindegyikük lehajott fejjel állt. Én feszengve léptem egyik lábamról a másik lábamra. Egyszerűen ötletem sem volt, hogy mi lehet az a nagy baj, amit nem akarnak nekem elmondani. Még egy kis idő telt el, majd belépett Zayn a nappaliba, ahol eddig voltunk.

- Ez az, amit el akartunk neked mondani. - mondta Niall és Zayn felé pillantott.