17. fejezet

Ez a nap is eljött. Szomorúan eszméltünk rá a lányokkal, hogy ideje a jókedvet szomorkodással felváltani. Evelinnek és Dorkának sajnos vissza kell utaznia, várja őket a kötelesség. Bevallom, nagyon mélyen érint a távozásuk, hiszen nem vagyunk benne biztosak, hogy valamikor a közeljövőben viszont láthatjuk egymást.

Az elmúlt két napban minden erőmmel azon voltam, hogy az időm teljes részét a lányokkal töltsem. Harryt sem láttam már, ami egy kicsit talán ront a kedvemen, de a barátnőimért mindenre képes vagyok. Megmutattam nekik a várost, a parkot, ahova néhanapján betérek egy kicsit futni. Nagyon szerethető hely, a természet közelsége megindító, s olykor- olykor még a mókusok is barátságot kötnek az emberrel.

A park után London forgatagába ugrottunk fejest. A lányok kérték, hogy menjünk el egy kicsit jobban megnézni a várost, vásárolni és szuvenírek után kajtatni. Most azonban ennek vége. Az anyukájukkal az imént beszéltem, és biztosítottam róla, hogy természetesen kikísérem a lányokat a reptérre. Louis nemrég ugrott át két dedikált cd- vel, amit a lányoknak szántak. Kár, hogy a többiek forgatás miatt nem lehettek itt, de Dorkáék Lou- nak is felettébb örültek.

- Minden megvan, azt hiszem. – szegezte felém a fejét Dorka.

- Én is kész vagyok. – pattant fel Evelin a fotelből.

- Lányok, úgy sajnálom, hogy nem maradhattok.

- Kiara, mi mindent megtennénk, hogy együtt lehessünk, de most muszáj hazamennünk.

- Megtaláljuk a módját, hogy mihamarabb viszont láthassuk egymást. – kacsintott felém Evelin.

- Akkor menjünk. – mutattam az ajtó felé. A lányok elköszöntek Vítától és Szilvitől, majd velem együtt a kocsi felé indultak.

Az úton nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt napok eseményeiről, a fiúkról, és a folytatásról is. Viszonylag hamar elértünk a célállomáshoz, bementünk a váró terembe, letelepedtünk és ismét egymás gondolatainak meghallgatásába kezdtünk bele.

- Kiara. Mi lesz veled és Harryvel?

- Most együtt vagyunk. – mosolyogtam.

- Nagyon aranyosak vagytok egymás mellett.

- Köszönöm Evelin, Sokat jelent. – borultam a vállára.

- Szerintem is. Látszik rajtatok, hogy teljesen kiegészítitek egymást. – szólalt meg végre Dorka is.

- Jó hallani, hogy így gondoljátok.

* A Budapestre tartó járat utasait kérjük az egyes szárnyhoz fáradni. *

- Azt hiszem itt az idő a végső búcsúzáshoz. – kapta fel a bőröndjét könnyes szemekkel Dorka.

- Remélem, hamar visszajöttök.

- Mi is. Írj majd minden nap. – törölgette a szemét Evelin is.

Egy nagy ölelkezés után a lányok a gépükhöz indultak, engem hátrahagyva. Letörten indultam a kijárat felé, már a folytatáson gondolkodva. Meg kell látogatnom Harryt. Szükségem van most rá.

- Elnézést? Maga Kiara? – szakította félbe a gondolkodásomat egy férfihang.

- Így hívnak. – szálltam be a kocsimba.

- Remek. – vett elő egy fényképező gépet a táskájából. – Megengedné, hogy…