14. fejezet

Miután kiélveztük a délután szinte minden percét, nekiálltunk készülődni az esti kis kiruccanáshoz. Mindannyian lezuhanyoztunk, megcsináltuk a hajunkat, majd egy kicsi sminkkel egészítettük ki a kinézetünket. Megbeszéltük a lányokkal, hogy összeöltözünk, ezért mindenki egy egybe szoknyát vett fel. Szilvi kék, Evelin fehér, Víta halvány rózsaszín, Dorka szürke én pedig egy pirosat választottam. Ezekhez a lenge öltözékekhez pedig magassarkúkat húztunk fel.

- Mehetünk? - kérdeztem vidáman.

- Szerintem igen. - válaszol gyorsan Víta.

- Várjatok, én és Evelin még nem készültünk el. - mondta Dorka majd a tükörhöz sétált. - Készen vagyok. - mosolygott majd az egyik tincsét átdobta a másik vállára.

- Komolyan? - nevettem. - Szilvi, veled mi van?

- Mehetünk Kiara.

Több se kellett. A lányokat a kijárat felé tereltem, majd kulcsra zártam az ajtót. A fiúk már kint vártak minket a ház előtt. Mind nagyon jól néztek ki, csőnadrágot viseltek. Harry és Liam fehér pólót, Zayn kockás inget, Louis csíkos, kék pólót, Niall pedig egy ' lucky ' feliratos felsőben virított. Mikor meglátták a lányokat, szinte a lélegzetük is elállt.

- Fiúk, szeretném bemutatni nektek a barátnőimet. Ők Szilvi, Evelin, Víta, és Dorka. Most jöttek Magyarországról.

- Sziasztok. - mosolyogtak vissza a fiúk elpirulva.

- Nos, indulhatunk? - léptem oda Harryhez, hogy megölelhessem végre.

- Menjünk. - intett mosolyogva Liam majd Víta mellé lépett és elkezdtünk a belváros felé haladni.

Sokáig sétáltunk, mire eljutottunk London szívébe. Mivel én Harryvel hátul sétáltam, igen jó belátásom nyílt az előttünk sétáló emberkékre. Zayn Evelinnel beszélgetett, Víta és Liam szinte egész úton nevetett, Dorka és Niall teljesen belemerült egymás csiklandozásába, Louis és Szilvi pedig elvontan, a csoporttól elszakadva bóklászott egymás mellett. Fel sem tudtam fogni, hogy már is milyen jóban lettek, nagyon örültem. Be kell vallanom, jó lenne, ha több is kialakulna közöttük, mint barátság.

- Itt vagy kiara? - zökkentett ki Harry a gondolataimból. - Figyeltél rám?

- Persze, itt vagyok. - mondtam majd teljesen zavarba jöttem. - Mit is mondtál? Sajnálom.

- Csak azt kérdeztem, hogy...

- Megjöttünk. - csengett fel Liam hangja a teljesen kihalt téren. Végül is mit vártunk, ilyen későn ép eszű ember nem megy ki az utcára. - Nos lányok. Jöhet a meglepetés? - kérdezte, majd megfogta Víta kezét és a park közepén lévő szökőkúthoz indultak. Nem kellett sok idő, s máris mindenki a nyomukban volt.

- Mit akartál kérdezni Harry? - nyitottam beszédre a számat, mikor a többiek már elindultak.

- Igazán semmiség. Csak annyit, hogy mi lenne, ha...

- Utolsó a záptojás! - ordította el magát Louis, mikor elrohant mellettünk, kezében Szilvit tartva. Nagyon aranyosak voltak.

- Fussunk Harry. - nevettem el magam, majd megfogtam Harry kezét és rohanni kezdtünk. Nagyon élveztük a futóversenyt, szinte egész végig kézen fogva nevettünk.

- Hát, megérkeztünk. Reméljük, tetszeni fog, egész délután ezen dolgoztunk. - jelentette ki Niall, remélve, hogy nagyra értékeljük majd a munkájukat.

A látvány csodálatos volt. Egy pokrócot terítettek le a földre, köré fáklyákat raktak, hogy világos legyen. Egy kis asztal volt a pokrócok mellett, amelyre gyönyörűen, 10 személyre terítettek meg. Az asztal felé pedig egy Vászon volt kifeszítve, amelyre a ' Welcome here ' ( Üdvözlünk itt ) felirat pompázott.

- Ez nagyon szép. - vigyorgott Evelin Zayn oldalán.

- Lányok, ehetnénk? Nagyon éhes vagyok. - fogta a hasát Louis.

- Én is éhes vagyok. - pislogott Dorka.

- Együnk. - mondtam, majd mindenki helyet foglalt.

Vacsora alatt mindenki nagyon jól érezte magát. A menü ' Fish & Chips ' ( krumpli és hal ) volt, kivéve Louisnak, aki répát evett. Szilvi kicsit furcsállta, hogy Lou még most is répát eszik, ezért rákérdezett.

- Te tényleg ennyire szereted a répát? Olvastam, hogy szereted, de hogy ennyire.

- Én imádom a répát. - kapta fel a szemeit Szilvire, majd egy kisfiús mosoly mellett tovább folytatta az evést.

Miután végre mindenki jóllakott, leültünk egy kicsit a pokrócra beszélgetni. Vagyis csak ültem volna ugyanis Harry gyorsan a kezem után nyúlt.

- Kiara, nem jönnél velem egy kicsit sétálni? Elég fontos lenne. - mondta komolyan.

- Jézusom, valami baj van? - ijedtem meg és egyből felpattantam.

- Nem, semmi gond, csak beszélnem kellene veled valamiről.

- Rendben. - mondtam majd a többiekhez fordultam. - Mi most elmennénk sétálni, ha nem baj.

- Menjetek nyugodtan. - mondta Dorka és egy rafinált mosolyt vetett rám.

- Majd később látjuk egymást. - biccentett Niall a fejével Harry felé.

* Harry szemszöge *

Már messze vagyunk a fiúktól, de még nem szólt hozzám semmit, amióta eljöttünk. Lehet, hogy most jött el a pillanat, hogy megmondjam neki.

- Kiara. - fogtam meg bátortalanul a kezét, és magamhoz húztam. A szemei csak úgy ragyogtak a lámpa fényénél.

- Mondd nyugodtan. - szólalt meg kellemes hangon, mosolyogva.

- Már régóta el akartam mondani neked valamit a fiúkkal, velem és veled kapcsolatban.

- Igen?

- Nos... A fiúkkal már sokat beszélgettem erről. - kezdtem neki mesélni a történetet nagy nehezen. - Ők is úgy gondolják, hogy itt az ideje elmondanom neked valamit velünk kapcsolatban.

- Bankrablók vagytok? - kérdezte pimaszul akár egy ötéves kislány, majd a haját kezdte simítgatni.

- Nem, nem vagyunk azok. - nevettem el magam, majd a földre szegeztem a fejem és megigazítottam a hajamat. Nem is megigazítottam, inkább csak bele túrtam, mint szoktam.

- Tényleg Harry. Mondd nyugodtan. - ez a mondat megvigasztalt.

- Rendben. A helyzet az...

* Louis szemszöge *

- Pssssszt. Szilvi. - böktem oldalba a mellettem ülő csodálatos lányt.

- Igen? - nézett vissza értetlen arccal.

- Nem akarsz velem sétálni egyet? Úgy értem, elmehetnénk bóklászni, ha már Kiaráék is leléptek. - mondtam még mindig suttogva, hogy a többiek ne hallják meg.

- Mehetünk. - mosolygott vissza.

- Srácok, elnéznétek, ha Szilvivel lelépnénk?

- Louis, Louis. Mik a terveid? - húzogatta a szemöldökét Zayn nevetve.

- Idióta. - válaszoltam mérgesen, mikor láttam, hogy Szilvi kezd elvörösödni. - Semmi, csak meg akarok neki mutatni egy- két helyet.

- Menjetek nyugodtan. - válaszolta Liam közvetlenül Víta mellől. Furcsálltam, amit láttam. Liam nem az a közeledő típus, kivéve, ha egy lány tetszik neki, nagyon- nagyon tetszik neki.

Több se kellett, egyből felpattantunk és a park kijárata felé vettük az irányt. Az utcán még mindig nem volt senki, így nyugodtan tudtam közel menni Szilvihez, anélkül, hogy holnap egy újság címlapján kötnénk ki.

- És mit akarsz nekem mutatni? - érdeklődött mosolyogva.

- Igazából ez csak egy kifogás volt, hogy velem gyere. - kezdtem el mesélni félve.

- Tessék? - nézett rám meglepetten.

- Ne haragudj, de azt hittem, ha rögtön a lényegre térek, nem jössz velem.

- Eljöttem volna veled, mert kedvellek. De most már nagyon érdekel, hogy mit is akarsz mondani. - jelentette ki megnyugtatóan.

- Azért akartam, hogy velem gyere, mert valamit szeretnék neked elmondani. - már nagyon féltem, de folytattam. - Szeretném megkérdezni, hogy... KEDVELSZ? Tényleg azt mondtad, hogy kedvelsz?

- Igen, azt. - mondta, majd a cipőjével kezdett babrálni. Nekem nem kellett több, egyből a lényegre tértem.

- Akkor esetleg randiznál velem? - kérdeztem iszonyatosan félve, az egész testem rázkódott. Így visszautasítástól még nem féltem, mint most.