22. fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy a nap égeti a hátamat. Kómásan felálltam Harry karjai közül és óvatosan elballagtam a pólómért.

- Jó reggelt! – szólalt meg hirtelen a hátam mögött.

- Jó reggelt! – válaszoltam, majd odasétáltam mellé és megpusziltam a nyakát. – Kérsz reggelit, vagy…?

- Köszi, de nem kérek. Inkább visszamegyek a fiúkhoz. Ma lesz a főpróba megbeszélése, és még van mit.

- Oké, akkor majd beszélünk. – kikísértem a kapuhoz.

- Akkor, szia! – köszönt el, majd egy gyors csók után át is ért a villájukba.

A lányokkal megreggeliztünk, majd úgy döntöttünk, hogy ma kicsit kimozdulunk a városba. Most már semmi nem érdekelt. A tegnapi nap óta, azt hiszem, hogy véglegesen lezárhatom a köztem és Edina közt lévő dolgokat. Vele kapcsolatban elfelejtek minden ügyet.

Felvettem az egyik drapp színű csőgatyámat, hozzá szandált és egy fehér inget. Hajamat kiengedve hagytam, magamhoz vettem a fekete táskámat és a napszemüvegemet, sminkeltem egy kicsit, majd az ajtóban megvártam Szilvivel Vítát, aki szokás szerint most sem tudott időben, azaz tízre elkészülni. Szilvi egy halványrózsaszín ruhát vett fel, szintén szandállal. Víta pedig egy piros csőnadrágot, fekete toppal és balerina cipővel. Mikor végre ő is elkészült, s indulhattunk is. Kiálltam az autómmal a garázsból, mert nem volt kedvünk a sok csomaggal egész nap taxiról taxira furikázni. Mondjuk a mai nap nem is a vásárlást helyeztük előtérbe, de ha már a városban vagyunk, biztosan lesz mit megvenni. A Crawford útnál álltunk meg először. Kerestem a közelben parkolóhelyet, majd elindultunk.

- Mi lenne, ha elmennénk moziba?

- Nekem tetszik az ötlet, még úgy sem voltam, szerinted Kiara?

- Nekem is tetszik az ötlet, Víta. És hát ezek szerint Szilvi is benne van. – fejemmel a mozi épülete felé biccentettem és kíváncsian irányt váltottunk.

A film nagyon tetszett. Vettünk Popcornt meg kólát , de mondjuk a fele kiborult, szóval annyira nem laktunk jól vele. Fél egy volt, mikor kiértünk a helyről.

- Ebédeljünk, éheeees vagyok! – sipákolt Víta, aki nem is evett semmit, mert Szilvi amikor mentünk be a terembe véletlenül kilökte a kezéből a zacskót. Sokat pedig a miénkből sem tudott venni, mert én beleöntöttem a sajtszószt, Szilvi pedig a másik oldalamon ült.

- Oké, ott van egy étterem. – mutattam rá egy nyitott teraszos étkezdére, mire a lány rohanni kezdett. Szilvivel összenéztünk és röhögve követni kezdtük. Augusztus közepe felé mindig kellemes időtöltés egy kis kinti ebéd a városban. Nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára. Kis koromban is sokat jártunk éttermekbe nyáron. Az egyik ilyen helyen döntöttem el, hogy én szeretnék divattervező is lenni, mert „ooolyan nagyon” tetszett a pincéreknek a ruhája. Nem is értem.

Víta egy vegetáriánus menüt kért, én tengergyümölcsei-tálat ettem, Szilvi pedig hústekercseket.  Kettőkor indultunk vissza a kocsimhoz és vettük célba a város túlsó oldalát.

Hat körül értünk haza, és nem is vásároltunk túl sok cuccot. Egy-két cipő, meg én vettem két nyakláncot. Gyorsan elmentem tusolni, majd egy háromnegyedes cicanadrágot és egy bő pólót felvéve, kiültem az udvarra a laptopommal. Kicsivel később megszólalt a telefonom.

- Szia, Kiara. Figyelj, ma későn érünk haza, érted küldök egy taxit; egy fél órára be tudnál ugrani a városba?

- Ö, persze. Mikor?

- Mondjuk egy tíz perc múlva?

- Nekem megfelel, köszi.

- Oké, akkor, szia.

- Szia, Harry. – tettem le a telefont, sebesen kikapcsoltam a gépem, kicsit szempillaspiráloztam, majd dudált is az autó, amelyik értem jött.

- Csajok, lépek. Csörögjetek, ha valami van.

- Oké, szia. - köszöntek el, én meg rohantam az autóhoz.

- Hello. – üdvözöltem a negyven körüli sofőrt, és mivel szimpatikus volt, szerintem ez a köszönés nem bántotta meg.

Mikor a stúdióhoz értünk, a bejáratnál Niallt pillantottam meg. Valahol hátul mentünk be, egy VIP részlegnél. A parkolóban egy csomó márkás kocsi állt. Intettem a férfinek, aki elhozott, majd mosolyogva elhajtott.

- Szia, Niall. – pacsiztam bele a fiú kezébe.

- Hali. Na, akkor menjünk be. – kinyitotta az ajtót, majd sétálni kezdtünk a folyosón. Közben láttam pár hangszigetelt szobát, meg irodákat, ilyesmi, majd a lifthez érve felmentünk az emeletre.

- Köszi, amúgy, hogy elém jöttél.

- Ja, semmi. Az én részemet már felvették meg minden. Most délután én és Liam voltunk a soros.

- Akkor jó. – mosolyogva vártam, amíg felérünk a negyedikre.

-  Menj tovább és balra az utolsó.

- Köszi. – mosolyogva elindultam Nialltól, aki az ellenkező oldalra ment.

Benyitottam az ajtón. Vagy tíz ember nézett rám fürkésző tekintettel, én pedig zavartan köszöntem. A többi tíz pedig csak intett egyet. Az asztalon láttam, hogy a fényképem szerepel az egyik magazin címlapján, meg még pár másikon is.. , gondolom, akik intettek tudták is, hogy jövök. Louis lépett ki egy ajtón. Mondta, hogy most felvesznek egy hangfelvételt, amit majd a koncertek közben néha bejátszanak. Kinyitotta a terembe vezető ajtót és a kezével jelezte, hogy menjek be. A sötét szobában az egyik oldalon üveg volt beépítve. Megpillantottam Harryt és Zayn-t, akik éppen egy mikrofonba beszéltek valamit.

- Oké, ez kész. Szünet, fél óra múlva a C-szektorban találkozunk. Jók vagytok srácok. – szólt bele a mikrofonba egy pasi, majd a tömeg kivonaglott a szobából.

- Szia! – köszöntem vidáman Harrynek, aki jött kifelé.

- Hiányoztál. – ölelt magához.

- Szia, Zayn. – köszöntem neki is, és egy vigyorral jelezte, hogy ő is „üdvözöl”.

- Nagyon jók vagytok. Örülök, hogy behívtál.

- Nincs mit. Mi újság? – kérdezte, majd megfogta a kezem és kiindultunk a folyosóra.

- Öhm, ma bent voltunk a városba meg ilyesmi. Amúgy hová megyünk?

- Ja, csak az öltözőmbe. – beszálltunk a liftbe, én pedig elővettem a táskából a nyakláncokat.

- Hoztam neked egy kis apróságot, remélem, örülsz majd neki. – felé nyújtottam a két láncot. Az egyiken egy „K” betű, a másikon meg egy „H” szerepelt.

- Várj, nekem így jobban tetszene. – kikapta a kezemből a K-betűset és a nyakába akasztotta. – Ez pedig… - a másikat az enyémbe.

Megfogtam a medált és a kezembe szorítottam. Mosolyogva nézegettem a barátom nyakában lévő nyakláncot. K, mint Kiara. Örültem, hogy tetszik neki. Harry átkarolta fél kezével a derekamat, a másikkal megsimította az arcomat, majd hosszasan megcsókolt. Sajnos leértünk a második emeletre, így félbe kellett szakítani a dolgot, de legalább megtörtént. Az „öltözőbe” beérve, (ami inkább egy egyszobás, luxus szállodára emlékeztetett), leültem a kanapéra.

- És veled „mizu”? – kérdeztem.

- Hát igazság szerint én is adni akarok neked valamit. – Harry belenyúlt a szekrényébe és elővett belőle egy borítékot.

- ÁÁÁÁ! – sikongatva kihúztam belőle három koncertjegyet. Ami ráadásul az első sorba szólt! Persze, annak, hogy Harryvel lehetek sokkal jobban örülök, de akkor sem voltam még koncertjükön, meg egyáltalán ilyen igazi nagy koncerten. Felálltam és Harry nyakába ugrottam. – Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! – megnéztem a dátumot, három nap múlva lesz. Mikor tekintetemet újra Harryre szegeztem, beletúrtam a hajába és megcsókoltam.

- Egyébként, - kezdte, majd kezével visszahúzott a hasamat átfogva, - A másik kettőt Liam és Louis küldi. Ők korábban hazaérnek, mint én, szóval még tudnak találkozni a csajokkal. De amúgy Zayn és Niall is adja, természetesen.

- Akkor jó. – néztem oldalra, mert háttal álltam a drágának. Mosolyogva elkezdtem dúdolni a More than this-t, és közben az órát figyeltem, mert már majdnem lejárt a szünetük.

- Nem is mondtad, hogy jó hangod van. – puszilt bele a hajamba Harry.

- Sosem kérdezted. – fordultam felé, - amúgy meg köszönöm.

- Nagyon szívesen. Jaj, mindjárt mennem kell. Köszi, hogy beugrottál, holnap remélem, tudunk találkozni. Ja, és ne lepődj meg, ha a Twitteren van vagy ezer új követőd, vagy, ha esetleg egyéb oldalakon találkozol magaddal.

- Oké, nem fogok. – sóhajtottam, majd felkaptam a táskám.

- Kikísérlek. – megfogta a kezem. Ujjainkat összekulcsoltuk, aztán indultunk ismét a lifthez.

Az ajtón kiérve Harry odaszólt valami emberkének, hogy legyen szíves egy fuvart küldeni és öt perc múlva már ott is volt az autó.

- Életem eddigi legjobb nyarát töltöm, melletted. – néztem mélyen a szemeibe.

- Azt hiszem, hogy valahogy így gondolom én is. – élénk szemeivel átfutotta az arcomat. A pillantásától majd’ elolvadtam. – Akkor szia.

- Később hívjál. – kaptam egy búcsúcsókot, majd beszálltam az autóba.

- Oké, szia. – mosolyogva integetett Harry.

Hazaérve nem találtam senkit, biztosan a szomszédban voltak. Gyorsan összedobtam egy szendvicset, majd fogmosás és zuhanyozás után, még felhívtam Harryt. Beszéltünk vagy fél órát és tízkor mondta, hogy mennie kell, mert van még egy kis dolga, aztán engem pedig elnyomott az álom.