21. fejezet

Egy napot ennél jobban azt hiszem, el sem lehet rontani… Ahogy Zayn és Niall észrevették a felénk közeledő embereket, szerencsére eléjük álltak, mi meg gyorsan felpattantunk egymás mellől.

- Elnézést, de ez egy magán telek! Senki nem adott engedélyt, ahhoz, hogy bejöhessenek! – kiabáltam átlépve a tömegen, miközben fél kezemmel az arcomat takartam.

- Edina kisasszony beengedett minket. Kérem, nyilatkozna? – kérdezte az egyik fotós.

Edinával elkezdtem magyarul kiabálni, hogy más ne értse, csak mi ketten és Szilviék. Nem hiszem el, hogy megtette. Ilyen gonosz embert, pff.

-  Húzzanak már el! – lökdösték a fiúk a kapu felé a társaságot, miközben Harry a szeme sarkából engem figyelt.

- Már elnézést, hölgyem, de mi a fenét képzel? Azért nekünk is van magánéletünk. Ha bármi köze lenne hozzá, akkor úgy is tudna a dolgokról. De mivel nincs, kérem takarodjon el innen! – mutatott a bejárat felé Zayn, ellentmondást nem tűrő hangon. Louis és Niall szeme is szikrákat szórt. Víta kétségbeesetten Liam mögé állt, aki kezét hátranyújtva a lány karját fogta.

- Csak egy aprócska kérdést szeretnék feltenni. – próbálta túlkiabálni a hangzavart egy nő.

- Márpedig? – néztem rá szemrehányóan, mikor már a sírás kerülgetett.

- Ön és Harry Styles kapcsolatban vannak?

Annyira ideges voltam, mint még soha. A feszült szituáció mindannyiunk hangulatára kihatott. Gyorsan rá néztem Harryre, és szavak nélkül, szimplán a tekintetemből kiderítette, hogy mit akarok kérdezni. Bólintott egyet, majd már kezdtem is a „vallomást”.

- Szóval,…

- Szóval igen, mi együtt vagyunk. Kész. Remélem, most örülnek. –lépett hozzám Harry, én pedig lesütöttem a szemeimet. Éreztem, ahogy egy könnycsepp pereg le az arcomon.

- Istenem, de tudtam, úúúgy tudtam! – mondta egy nagyon vékony hangú nő, szavait talán egy mókuséhoz tudnám hasonlítani. Páran jegyzettömbökbe kezdtek firkálgatni.

Ránéztem Vítára, aki csak megvonta a vállát, én meg próbálván artikulálni oda súgtam neki, hogy ők, nehogy megszólaljanak. Szerencsére a többiekre nem gyanakodtak csak ránk. Edina közben kikerült a középpontból, és a sajtó maga mögé parancsolva elzárta előtte a „kilátást”.

- Ezt vártuk magától. – mondta egy riporter Harrynek, aki felhúzott szemöldökkel a fejét ingatta.

- Na, most már tűnés! – szólt oda Niall, majd kilökte a kapun az egyik kamerást.

- És, ha esetleg a bíróságról jönne egy felszólító levél, akkor ne lepődjenek meg. Szimplán birtokháborításért és zaklatásért lehetnének elítélve. – folytatta a sort Liam, aki ekkor elengedte Víta kezét, mert a tekintetek rá összpontosultak.

Zayn a kifelé vonagló tömeg mellé állt és egy-két emberre gyilkos grimasszal nézett, miközben az ujjait ropogtatta és ide-oda ugrált. Louis hátul maradt Szilvivel és miután meggyőződött arról, hogy senki nem látja őket, rajtunk kívül, megölelte a lányt.

Ilyen kínos dologban még életemben nem volt részem. És nem is magam miatt, hanem inkább a fiúk miatt „szontyolódtam” úgy el. Nem értem a médiát. Olyan ritka az olyan eset, amikor egy sztár maga mondhatja el, hogy akkor most tényleg együtt van valakivel. Nem tudják megvárni. Persze, tippelni lehet, de ez, hogy így iderontanak több mint felháborító. Tudom, hogy ez Edina miatt történt, de akkor is. Egy dolognak viszont hihetetlenül örültem. Az biztos, hogy a lány azt nem mondta el senkinek, hogy a fiúk, hol laknak. Ennyire még ő se gonosz, de elég közel van hozzá. Még pedig azért nem mondja el, mert akkor nem fogja mindenki megtudni és nem kell elköltözniük. Mondjuk elég közel voltunk a lebukáshoz, de mindegy. Edina akkor „látogatja meg” a fiúkat, amikor csak akarja, de köpni nem fog az tuti, mert így „felsőbb rendűnek” érzi magát, hogy csak „ő” tudja. A médiának pedig tényleg nincsen joga ahhoz, hogy azt elmondja, hogy én hol lakok, vagyis, hogy bárki más. Helyszíneket nem szabad megadniuk, maximum csak város és település nevet. A rádióban éppen a Coldplay –től a Charli Brown ment, mikor már az autók és a mikrobuszok is elhajtottak a ház előtt. Odamentem Harryhez, aki magához húzott és alaposan szemügyre vette az arcom. Letörölte a maradék, kósza könnycseppeket és egy pillanatra elmosolyodott.

- Vége.

- Ne haragudj rám, óvatosabb is lehettem volna.

- Ne beszéljünk erről. Úgy is megtudták volna, különben meg az én hibám, hogy egy olyan lánnyal jöttem össze, akire az ilyen „Edina félék” irigykednek. - nevetve elkaptam a tekintetem az övéről, és a cipőmet kezdtem nézni. Mondjuk a sötétben sokat nem láttam.

- Köszönöm, Harry, de tényleg. Mindent. – ismét felnéztem, mire a fiú megcsókolt. A fiú, akit szeretek. És az a fiú,akit egyre jobban kedvelek. Nem tudom, hogy meddig tudok elmenni, de ha így folytatom, azt hiszem, ez egy örökké valóság lesz. Mert őt, csak mindig jobban tudom szeretni.

Szorosan átöleltem és semmi kedvem nem volt elengedni. A szám még mindig szólt a háttérben, amitől olyan filmes jelenetnek tűnt az egész. Harry a hátamat simogatta. Közben néha vigyorogva egymásra néztünk, majd újból megcsókoltuk egymást.

*Louis szemszöge*

- Nem sok dolog van, amit utálok. De ezt és a kávét eléggé. – mondtam a többieknek. Niall nyugtató dologként evett egy „csevapcsicsát”, (horvát étel, még Kiara ajánlotta és készítette el). Liammel pedig összenéztünk, majd elnevettük magunkat.

- Halljátok, ezek nagyon ki tudnak idegelni.

- Engem is, Liam, de hát ez van. Most megijesztettem őket. Sajnálom Hazzáékat. Legalább nem lesz többé ekkora cirkusz. Mert az biztos, hogy nem mindenki örül majd neki. Na, hagyjuk is a fenébe. – mérgelődött Zayn.

- Bemegyek, hozok ki limonádét. - mondtam, majd beindultam a házba. A konyhában ott volt Szilvi is, amit mondjuk, tudtam, de mégis örültem a társaságának.

- Hát te?

- Limonádét csinálok a többieknek. – válaszoltam a tipikus „ezzel a mosollyal csábítok el egy lányt” arckifejezéssel.

- Oh, értem. Hát, akkor én már itt sem vagyok. – mondta, miközben látszott rajta, hogy kerüli a szemkontaktust. Oda álltam mellé.

- Maradj. Örülnék neki. – Szilvi mosolyogva bólintott, majd felült a pultra. – Ez azért érdekes volt. Mindjárt éjfél és még mindig fent vagyunk. Azt hiszem ebből nem kéne rendszert csinálni. Még jó, hogy mostanában csak délután van munkánk. Mondjuk meg tudnám szokni.

- Hát, én is. De ez tényleg durva volt. Szegény Kiara meg Harry. Sajnálom őket. Én sem örülnék neki, ha ilyen helyzetbe kerülnék. - ennek a mondatának annyira nem örültem, de természetesen én is teljesen megértem.

Ez senkinek sem kellemes. Elkezdtem facsarni a citromot, miközben hosszasan gondolkoztam. Majd hirtelen megszólaltam, hogy megtörjem a csendet.

- És te vállalnád a kockázatot, meg a következményeket egy ilyen helyzetben? Szóval, ha tényleg szeretnéd a srácot. – fordultam felé. A fejem teljesen komoly volt. Véletlenül sem akartam, hogy azt higgye, hogy csak hülyeségből kérdezem.

- Ha tényleg szeretném a srácot, akkor igen. Alap, hogy nem hagyom cserben a számomra fontos embereket. És te? – kérdezte félénken.

- Én is vállalnám. – mondtam, majd egy ideig egymás szemébe nézve, szótlanul csak ott álltunk meg ültünk.

Folytattam az ital elkészítését, majd mosolyogva megkínáltam Szilvit.

- Hallod, tudom ez is finom, de esetleg majd elmehetnénk inni valami elit helyre is, ahol citrom karika és szívószál is van a kristálypoharakhoz. – ajánlottam fel, burkolva az elhívlak italozni, szóval randizzunk dolgot. A szívem elég gyorsan dobogott, szinte láttam a pólómon, ahogy mindjárt kiszakad.

- Jól hangzik. Örülök, hogy sokat vagyunk együtt. – mondta, majd leugrott a pultról és odaállt mellém.

- Úgy szint. –válaszoltam, aztán átkaroltam a vállát. – Akkor menjünk ki. – a történtek ellenére vigyorogva indultunk ki a medencéhez.

*Kiara szemszöge*

Mikor hátramentünk megbeszéltük a dolgokat és, hogy minden rendben van; lezárjuk az ügyet. Niall, Louis és Liam átmentek a szomszédba, mert már nagyon álmosak voltak. A kapu előtt láttam, ahogy Liam egy hosszas ölelés után egy puszit nyom Víta fejére, aki csillogó szemekkel mosolyog. Majd, mind a ketten indultak a dolgukra. Tehát aludni. Szilvi és Zayn összecsukták a grillt, majd ők is jó éjszakát kívántak. Én sem kívánkoztam már sokáig fent maradni, mert lassan többet ásítottam, mint ahányszor levegőt vettem.

- Holnap szerintem sok pénzt fogsz kapni a képekért. – mondtam, miközben a medencéből próbáltam kihalászni a villákat, amik nem igazán értem, hogy hogyan kerültek oda. Mivel a ruhám még midig kicsit nedves volt, levettem a fölsőmet, és beugrottam a medencébe.

- Hát, ha így fotóztak volna le, ahogy most vagy, akkor szerintem többet keresnél, mint mi öten. – jegyezte meg a kifinomult bókot, majd elnevettük magunkat mind a ketten. Harry leült a medence széléhez.

Mikor felhoztam a víz alól a tárgyakat, kiraktam mellé a partra. Segített kihúzni a vízből, aztán beültem az ölébe.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm. – mondtam kicsit elpirulva, de a halvány fényben remélem nem látszódott. – Amúgy bocsi, hogy vizes leszel. – utaltam arra, hogy neki száraz volt a ruhája, most viszont bevízezem.

- Nem gond. Inkább legyek vizes, minthogy máshová ülj. – mondta.

Sóhajtva átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekamat. Szorosan átölelte a nedves bőrömet, így a végén már az ő trikója is teljesen átázott. Egy jó ideig ott ültünk, majd az álom elnyomta a szemeimet és valószínűleg Harryét is. Egy majdnem tökéletes nap, egy tökéletes pillanata, amit még Edina és senki más sem tud megzavarni.