2. fejezet   -   27. rész

Reggel a nap halovány sugarai utat törve maguknak a függönyön keresztül, a szobám padlóján csillogtak. A madarak a fán csiripeltek, egész Londonból a megnyugvás és a boldogság áradt, még így, a kórházból figyelve is. A kedvemre senki és semmi nem vethetett árnyékot. Ma van a nap, hogy végre hazamehetek az én kis uradalmamba, az imádott szomszédaim mellé. A ruháimat már összeszedtem, gondosan a bőröndbe gyömöszöltem, majd rázártam a zipzárt (?).

- Kisasszony! Látom, ébren van. – nyitott be egy ápolónő a kórlapokkal együtt.

- Jó reggelt. – köszöntem mosolyogva. – Mikor hagyhatom el a kórházat?

- A leletei szerint akár most azonnal, viszont nem kéne megerőltetnie magát. Ha javasolhatom, kérjen egy fuvart hazáig.

- Így teszek. – bólintottam, majd komolyra vettem a figurát. – Tud valami információt adni Harold Edward Stylesról?

- A fiatalemberre gondol a második emeletről?

- Igen.

- Nos, az állapota kielégítő. Túl van az életveszélyen is, ezért akár egy hét múlva ki is engedhetjük. Persze ez a sebének gyógyulásától függ. Most pedig, ha megbocsát.

- Persze, menjen csak. – integetem, majd az ajtó bezárult.

A telefonom után kezdtem kutatni az új táskámban, amit Nialltől kaptam tegnap délután. Egy nagyon aranyos, rózsaszín és kék virágokkal tarkított, közép méretű tatyóról van szó. Nem fér bele túl sok minden, de amit egyszer beleraksz, csak hosszas keresés után találod meg.

- Megvan! – kiáltottam fel, mikor a telefon köré fontam az ujjaimat. Elgondolkoztam, kit is hívhatnék fel, hogy vigyen haza. Vítának és Szilvinek nincs kocsija, csak Magyarországon, Niallnek nincs jogosítványa, Zayn úgy vezet, mint egy űrült, tehát marad Louis. Tárcsázni kezdtem a számát, majd kis időn belül válasz érkezett.

- Kiara? – szólalt meg kicsit meglepve.

- Szia Lou. Azon töprengtem, vajon esetleg haza tudnál- e vinni. Az orvos szerint nem lenne jó még sokat sétálnom.

- Már indulok is. A parkolóba leszel? Ne- ne- ne- ne, várj! Meg akarom látogatni Hazzát.

- Akkor felmegyek hozzá, te meg majd gyere be a szobájába, ha ideérsz.

- Megbeszéltük. Rövidesen indulok. Szia!

- Szia! – köszöntem el.

Nem vártam sokáig, egyből ugrottam a cuccaim felé, összemarkoltam őket, kiléptem a szobából, s a lift irányába indultam. Elég szűkös volt a hely. Nem vagyok valami nagydarab, de így a csomagokkal együtt örülök, hogy egy aprócska helyem volt. A lift hamar leért,én pedig mint valami nem is tudom micsoda, robbantam ki belőle. A bőröndök, táskák jobbra, én pedig balra borultam. Egy öreg bácsi botorkált arra éppen és volt szerencséje végignézni az előadást.

- Vigyázz kicsikém! Nehogy bajod essen. – mondta, majd tovább csatangolt.

- Nem fog! – ordítottam utána, mire legyintett egyet, jelezve, hogy hallotta.

A bőröndjeim kézbe vétele után siettem, ahogy csak tudtam. Louis nemsokára megérkezik, én pedig minél több időt akarok tölteni Harryvel. A kórterem ablakán benézve láttam, amint a barna göndör hajú fiú éppen egy idióta latin- amerikai sorozatot néz. Rendbe kaptam magam, benyitottam és egyből Harry felé indultam.

- Szia! Hogy vagy? – érkeztem az ágyhoz nagy lendülettel.

- Szia! – csókolt meg. – Egyre jobban. Már nem is fáj annyira.

- Ennek örülök. – vigyorogtam, mint a tejbetök, mire Harry nagy hahotázásba kezdett.

- Te meg hová mész? – lepődött meg a bőröndök láttán, amiket csak most pillantott meg.

- Hazaengedtek. Louis mindjárt itt lesz, hogy elvigyen. De előtte bejön hozzád. Hiányzol neki.

- Nekem is hiányoznak, mindenki. Liam nyavalygása, mikor Víta 10 percig nem ír vissza neki, Zayn, amint a tükör előtt áll és egy flakon spray-t nyom a fejére, Niall aki óránként megeszik valamit és Louis aki egyfolytában őrültködik.

- Ne legyél szomorú. - simítottam végig a kezem az arcán, mikor láttam, mennyire fáj ez neki. – Nemsokára te is otthon lehetsz majd velük.

- El sem hinnéd, mennyire vágyom már rá. A turnék miatt sok időt töltünk együtt, s mikor nem látom őket egy hétig, azt nehezen dolgozom fel.

-Halihó ifjúság! – lépett be Louis az ajtón. Egy Ray-Ban napszemüveget, csíkos pólót és a megszokott piros gatyáját viselte. Elég vidám kedvében leltük, csak úgy ugrált össze- vissza.

- Louis! – keltem fel, majd megöleltem. Így ketten együtt mentünk vissza Harry ágyához.

- Hogy vagy? – nézett rá lekonyult fejjel.

- Megvagyok! Otthon minden oké?

- Niall szinte megevett mindent, úgyhogy muszáj lesz elmennünk kaját vásárolni Kiarával. Ugye nem gond? – nézett rám.

- Persze, mehetünk.

- Ohh Niall. – csóválta a fejét vigyorogva az ágyon fekvő bozontos fiú.

- Akkor mehetünk Kiara? Nem akarlak sürgetni, de nekem találkozóm van Szilvivel két óra múlva.

- Indulhatunk. – megcsókoltam Harryt, szenvedélyesen, majd az ajtó irányába mentem. Egy utolsót integettem, aztán már nem láttam őt.

***

- Milyen gabonapehely kell Liamnek? – ordítottam át a sort, csak hogy Louis meghallja.

- Olyat keress, aminek az elején egy nyúl van. – válaszolt.

- Nyúl. Hol van itt… áhá! – kaptam a mancsaim közé a dobozt. Pont olyan volt, mint amit otthon, Magyarországon lehet kapni, csak nem gömb alakja volt, hanem lapos papírsárkány.

- Megvan? – tolta mellém a kocsit.

- Amennyiben ez- az, igen. – nyomtam az arcába.

- Ez lenne az. És azt hiszem, készen is vagyunk. Neked kell valami?

- Nem. – emeltem rá a szememet. – Majd a lányokkal eljövök még. – mondtam,aztán megöleltem. Ekkor azonban vakuvillanásra lettünk figyelmesek.

- Megvan! – harsogott egy firkász. – Harry Styles barátnője csalja a fiúját, mikor nem látja. – sipítozott, majd elfutott a kassza irányába.