2. évad - 28. Fejezet

  Abban a pillanatban elengedtük egymást Louissal és feszülten a rohanó ember felé néztünk. Majd egymás felé fordultunk és követni kezdtük; a pénztárnál sikerült is utolérni, bár majdnem kint volt már.

-          Na, idefigyeljen! – ragadta meg Louis idegesen a férfi ingjét. – Ha meg meri jelenítetni azt a cikket, feljelentem, aztán majd leshet. – közben én is próbáltam volna szólni, de úgy tűnt, hogy a fiú is hatásos. A csomagoktól majd’ megszakadtam, azonban igyekeztem nem leejteni őket.

-          Nem teheti! – ellenkezett a firkász a fényképezőgépét megmarkolva.

-          Óóó, dehogy nem! – szólaltam meg végül én is, mire a fiú rám nézett, én pedig bíztatóan bólintottam. Közben kicsit arrébb álltunk, hogy elengedjük a többi emberkét.

-          Vagy most kitörli a képet és elfelejtjük az egészet, vagy nézzen szembe a következményekkel. – Louis még mindig fogta az ember ingjét, és kicsit idegbetegen rángatta, miközben beszélt.

-          Higgye el, nem lennének pozitív vélemények a cikkről és amúgy is egy óra alatt megcáfolnák. – magyaráztam fennkölt hangsúllyal.

A pasi még idegesen ránk nézett, majd hezitálva, de megvonta a vállát, egy morgást(?) követően.

- Rendben. – szabadította ki magát Louis kezei közül. – Most az egyszer. – dörmögte kelletlenül. Lou mellé állt és figyelte az eseményeket. Tényleg törlődött a kép, de elő lehet hivatni valamilyen speciális eljárással.

-          Oké. Itt törölte, de ettől még nem mehetünk biztosra. Rajta tartjuk a szemünket az ügynökeinkkel. – mondta Louis, majd a férfi idegesen még egyszer végignézett rajtunk, majd a kasszánál kikéretőzködött és kiviharzott az épületből. Én addigra meg már nem bírtam és egyszerre borult le minden a kezeimből. Liam gabonapelyhe is. Lou segített összeszedni a dolgokat, aztán végre sikerült fizetnünk.

-          Hát én ezt nem hiszem el. Ekkora hülyeséget. Ugye sosem tudnád megbántani Harryt? – kérdezte a kocsiban felém fordulva Louis.

-          Nagyon szeretem őt, és ha valaha megbántanám, azt nem tudnám megbocsátani magamnak. – mondtam őszintén.

-          Akkor jó. Nem is vártam mást. Rendes lány vagy. – mosolygott rám Lou. Aztán elindultunk.

A házhoz érve egy különös érzés kerített hatalmába. Már elég régen voltam itt a turné miatt, meg a többi ügy okául is. Manchester, Liverpool, Sheffield és Leeds… és a fellépések még mindig tartanak. Két nap múlva lesz a következő. Ma már az újságok is kíváncsiak voltak, meg persze a tévé és a rajongók, hogy Harry miért nem lépett fel tegnap este. Nem tudom, hogy mikor fogják megtudni, mert a koncert helyszíne ellenére, itt Londonban fekszik most a kórházban, de gyanítom, hogy hamar. A régi emlékek mind- mind felébredtek bennem, a mostani tényekkel párhuzamosan.

- Mikor mentek tovább? – kérdeztem, miközben kiszálltunk a kocsiból.

- Hát valószínűleg holnap este el kell majd indulnunk, hogy időben odaérjünk. Sajnos Harry ugyebár megint nem tud jönni. Szilvi és Víta pedig azt mondta, hogy inkább veled maradna.

- O, értem. Kedves tőlük.

- Este lehet, benéznénk, ha nem gond.

- Dehogy, inkább örülök neki. Nyáron is sokat voltatok itt, most ősszel se legyen másképp. – kacsintottam rá.

- Oké, akkor szia.

- Szia! – elköszöntünk egymástól, majd bementem a házba.

- Áááááááá! Kiara! – visítva rohant hozzám Víta, mikor meglátott.

- Neked is, szia! – mondtam nevetve, mire átölelt én pedig majdnem megfulladtam.

- Jaj, de hiányoztál. – jött oda Szilvi is meghatódva. Őt is szorosan átöleltem. Azt hiszem, imádom a barátaimat, mint mindig.

A napfény gyönyörűen beragyogta az udvart, ezért kimentünk a csajokkal. Szilvi egy királykék bikinit, Víta pedig egy piros, „Funny” feliratút viselt. Én meg az egyik kedvencemet, a fekete-rózsaszín színű fürdőruhámat. A napozóágyon ülve írtam egy sms-t Harrynek, hogy itthon vagyok, aztán visszaírt, úgyhogy valószínűleg ébren volt. Én meg gyorsan felhívtam. Alig egy-két órája láttam utoljára, de a hangja mégis nagyon jól esett. Mondta, hogy az orvos szerint már hétfőn kijöhet a kórházból. Ennek mindketten nagyon örültünk.

-          Akkor holnap délelőtt bemegyek, oké?

-          Köszi, és oké.

-          Akkor, szia, puszi.

-          Szia, vigyázz magadra! – vidáman néztem, a hívás után a telefonom képernyőjét. Már megint hét percet telefonáltunk. Drága lesz a számla, na mindegy.

Ebéd után megmártóztunk a medencében. Szerintem jót tett az úszás, kikapcsolódtam kicsit. Relaxálás képen, pedig ruhákat terveztem, majd a rajzokat elküldtem neten a cégnek. Most egy kicsit „tavasziasabb” kollekciót állítottam össze. Kalap, vékony mellény, ing, halásznadrág, vászoncipő, hozzá pedig egy barnás-narancssárgás árnyalatú sál dukál. Tetszett ez a csajos délután.

Késő délután pedig életünkben először sushi-t csináltunk. Egész jó lett az ősrégi recept alapján, amit az egyik magyar szakácskönyvben találtam. Csupa japán ételek vannak benne. Utána meg átöltöztünk csinosabb ruhába. Én egy barack- és narancsszínű ruhát vettem fel, magassarkúval. Víta egy fekete fűzőt, fehér csőnadrággal. Szilvi meg egy fehér toppot, cicanadrágot és sarut. Hajunkat pedig mind a hárman felkontyoltuk és raktunk bele pálcikákat, hogy a stílus illő legyen a vacsorához. Van ilyen, kicsit vicces volt. Hozzá fekete, füstös sminket készítettünk. A végeredmény magáért beszélt.

-          Akkor kint eszünk? – ordított át Víta a házon.

-          Igen, kint. – mondta Szilvi. Én a kis faházból, az udvar végén, elővettem lampionokat és a kinti asztal köré rendezgettem őket. Olyan szép volt megterítve, a világító díszekkel, a medence mellet, hogy képeket is készítettem róla.

-          Lányok, gyertek ide! Egy közös képet muszáj.

-          Oké. – sietősen odajöttek, én pedig időzítőre kapcsoltam az iPad-omat.

-          Mondjátok, hogy sajt!

-          Saaaajt. – hangzott szinkronban a válasz. Ez egy vidám kép lett. Gyorsan átküldtem Harrynek is. „Sajnálom, hogy nem vagy itt, akkor holnap reggel. Hiányzol, édes. Szeretlek xxx” – szöveggel kézbesítette is az üzenetemet.

Fél nyolckor a fiúk is megérkeztek. Mindegyiket köszöntöttük, majd oda is ültünk az asztalhoz. Őket se hagyhattam ki a sorból, rögtön megörökítettem a pillanatot. Liam Víta mellett ült. Lou Szilvi mellett. Niall, Zayn a dekoráció társaságában foglalt helyet, s ők mind-mind egy asztalnál.

*Szilvi szemszöge*

Nagyon ízlett minden étel. Örültem, hogy Louis mellettem ül. Eszembe jutott, amikor végre elmentünk kettesben egy vendéglőbe. Hogy mennyit terveztük. Párszor megbeszéltük. Jó rágondolni. Mosolyogva behívtam Lou-t az itteni szobámba, hogy megmutathassam neki gépen az otthoni fotóimat. Mert a múltkor mondta, hogy kíváncsi rá.

-          Jaaaj, de aranyos a kistestvéred.

-          Köszi, idén lesz két éves. Na, de akkor most figyelj. Tizenkét évesen volt egy punk-os korszakom. – kicsit elhúzva a számat a következő képre kattintottam. Vad rocker smink, fekete, szakadt csőnadrág, az anno kedvenc bandámból egy póló. Hát igen, ilyen voltam.

-          Hűha! – nevetett fel Louis, mire kicsit zavarba jöttem, de végül én is felröhögtem. – Most már máshogy nézel ki. – folytatta komolyan.

-          És ez jó, vagy rossz? – néztem rá összehúzott szemekkel.

-          Jó. Túl jó. – válaszolta, engem meg elöntött a pír. Mosolyogva a szemeibe néztem, mire megpuszilt. Csillogó szemekkel fordultam vissza a gépemhez. Na, most aztán eszméletlenül boldog vagyok.

-          Jöttök? – rontott be Zayn lihegve a szobába. – Niallt belelöktük a medencébe. Igen, ruhástól. – nevetett.

-          Ezt megnézem. – röhögött Louis. Majd rám nézett. Lehajtottam a laptopom tetejét és én is indultam ki.

* Kiara szemszöge*

Szóval miután már a legtöbbünk vizes volt, eléggé el is fáradtunk a hosszú napba. A fiúk mesélték, hogy miután végeztek a stúdióban, a rádiós szereplésük előtt beugrottak a kórházba.

Tíz után viszont indultak is haza. Egy-egy nagy öleléssel elbúcsúztunk egymástól. Boldogan figyeltem, hogy Víta és Liam között, hogyan alakulnak a dolgok. Zayn, Louis és Niall előbb mentek ki, majd Vítáék is elköszöntek egymástól. Ezt egy csók teljesítette. Én pedig vigyorogtam, mint a tejbe tök. Szilvi nem tudta, hogy mi az oka ennek a nagy „boldogság kitörésemnek”, de biztosítottam róla, hogyha Víta is bejön, még este megtárgyaljuk a dolgokat…