34. Fejezet

Tudom, hogy nagyon sokat vártatok rá, de akkor most én meghoztam.. ~ K.

Harryvel hamarabb leléptünk a buliról, mint a többiek. Fáradt voltam és megkértem őt, hogy jöjjön fel velem, hiszen ez a fiú tud ám bulizni. A szobában ahhoz képest, hogy kint a negyven fokot közelíti az idő, nagyon hűvös volt, a tizenöt Celsiusra állított lég kondinak köszönhetően. Miután átöltöztünk leültünk a szoba nappali részébe. Harry már a kanapén volt, én meg hozzábújtam. A fejem kicsit fájt egyrészt a fáradtságtól, másrészt meg a piától, ami kezdte elhagyni hatását.

-          Imádtam ezt a napot veled, baby! – húzott közel magához, majd megcsókolt. Hatalmas pulcsijától alig fértem hozzá.

-          Én is. Még sok ilyenre vágyom. – húztam huncut mosolyra a számat.

-          A soknál azért több lesz. Tudod, hogy ki vagyok éhezve? – nézett rám szenvedő arckifejezéssel.

-          Nem, nem tudom, de majd máskor bebizonyíthatod. Most inkább aludjunk. – mondtam, mire a fiú vigyorogni kezdett, felkapott és bevitt a másik szobába, ahol rádobott az ágyra.

-          Aludd ki magad! Holnap estére már van egy tervem. – suttogta a füleimbe, majd megcsókoltam. Ahogy behunytam a szemeimet el is nyomott az álom.

A fiúk valamikor hajnalban eshettek be a szobába, Vítával együtt.. Reggel, mikor reggelizni kellett volna menni, csak én és a fürtös voltunk ébren. Felkaptam magamra egy fehér szoknyát, majd már indultunk is le a Hotel étkezőjébe. Hatalmas volt. A nap besütött a plafonig érő ablakokon és rengeteg ember reggelizett. Svédasztalos kaja volt, így leraktuk a szoba kulcsát és Harry napszemüvegét egy asztalra, hogy ne foglalják el a helyünket, majd kajáért mentünk. Olyan éhesnek éreztem magamat, hogy rögtön benyomtam két szendvicset és limonádét ittam hozzá. Harry apró palacsinták evett, leöntve valami trutyis, édes szósszal. Miután teleettük a bendőnket, még egy körrel felpakoltunk, mert tudtuk, mire a srácok felkelnek, már nem lesz reggeli, ebédig pedig (itt most főként Niall-re gondolok) éhen halnának.

Tele volt mind a két kezem szalvétába csomagolt zsemlével, gyümölccsel és kockasajttal meg hasonlók. Harry segített megnyomni a lift gombját, így be tudtunk kószálódni. Á’, senkis se nézett minket hülyének, hogy minek viszünk fel a szobába annyi kaját, ami egy seregnek is elegendő lenne. Egyébként nem is szabadott volna, de amíg nem szólnak, addig nem igazán izgat a dolog.

Mikor felértünk, a fiúk már fent voltak. Azaz Niall meg Lou.

-          Kaja! – csillant fel a szőkeség szeme, majd nekem rontott.

-          Hé! – mondtam, mert majdnem leejtettem mindent a kezemből.

-          Óvatosan nyúlkálj oda haver! – szólt Harry összehúzott szemekkel.

-          A te barátnőd nekem szent, tudod, meg bármelyikünké, mint például a Víta is, de itt most ételről van szó és merek kockáztatni. – Harry erre a monológra felnevetett, majd a csemegéket az öléből kiborította a pultra.

Később lementünk Harryvel a partra sétálni. A nap sugara olyan erős volt, hogy nem akartam rögtön fürdőruhát venni, mert bármennyire is barna a bőröm, fenyeget a leégés veszélye. Mikor elindultunk, szimplán egymás társaságában ballagtunk, majd ujjakat éreztem a kezeimen. Szorosan összekulcsoltam az enyéimet a fiúéval, majd elmosolyodtam. Akkor érzem magam a legnagyobb biztonságban, mikor ez az ember fogja a kezemet.

-          Úszunk? – kérdezte nevetve?

-          Most?

-          Aha, most. Nem zavar, ha átlátszik a fehér ruhád. – kisfiús tekintetével azonnal elvarázsolt.

-          Te perverz! – kiabáltam röhögve.

-          Lehet, hogy az vagyok, de csak is miattad és tudom, hogy te is élvezed.

-          Hát, ha így állunk… - befutottam térdig a homokos vízbe, majd odahívtam Harry-t is. A fiú levette a pólóját, majd utánam szaladt.

A vízben átölelt, majd szenvedélyesen megcsókolt. Egyre lejjebb ereszkedtünk, majd térdre borulva hozzábújtam az „álmaimhoz”. 

Egy ideig ott voltunk, majd visszamentünk a Hotelhez.

Délután az idegenvezetővel megbeszéltük, hogy elmegyünk egy hajóútra, így háromkor elhagytuk a szállást. A tenger gyönyörű volt. A hatalmas korallzátony a szivárvány minden színében pompázott. Búvárkodtunk sokat, majd Harry elhívott Jetskizni. Én még soha nem ültem ilyenen, úgyhogy eléggé féltem tőle, de ugyanakkor vonzott a dolog izgalma. Felültem hát a barátom mögé és rögtön száguldozni kezdtünk a hullámokon. Később Liam-ék csatlakoztak Vítával együtt.

Este már sötét volt, mikor visszaértünk a partra. A csapat nagy része elment vacsorázni, de mivel a hajón is volt kaja, mi Harry-vel a szálláson már kihagytuk. Kivettünk egy olcsó szobát, hogy kettesben tudjunk lenni egy kicsit.

Odavittük a fiú laptopját és egy filmet kezdtünk rajta nézni. Nem igazán vonta el a figyelmünket, így Harry elment a fényképezőgépéért. Én meg zuhanyozni indultam.

-          Még mielőtt lezuhanyoznál… - odahívott magához és egy puszit kért az arcára. Nem tudtam, hogy most hirtelen miért volt rá szüksége, de természetesen adtam neki. Ekkor a tükörben a vakú megcsillant. Azonnal leesett a dolog.

-          Te kis sunyi. – néztem rá összehúzott szemekkel.

-          Tudod, nincs elég közös képünk. Amelyikek meg vannak, azokat a neten bárki megtalálhatja. Kell egy olyan is, hogy amikor távol vagyok tőled, ez a kép ott legyen velem.

-          Aranyos vagy. – mosolyodtam el, aztán nevetve bementem a fürdőbe.

Mikor kijöttem, Harry az ágyon feküdt. Mellébújtam a pizsamámban.

      -          Ugye tudod, hogy ez az egész elmúlt tíz perc fölösleges volt? – kérdőn néztem rá. – Mert egy óra múlva körülbelül, megint csak megismételheted.
      -          Hát, legalább tiszta vagyok. – nevettem, mire letámadott. Egy mozdulattal letépte rólam a fölsőmet, majd a sajátját is. Szenvedélyesen megcsókolt, majd a maradék ruhák is a földre kerültek. Nyakamat kezdte csókolgatni, miközben a hátát simogattam.
      -          H-hát, - állt le egy pillanatra – lehet, hogy most tiszta vagy, de a helyzet az, hogy piszkosul kellesz nekem. – mondta, miközben szemei égtek a vágytól; a mondatától majd’ elolvadtam.
      - A tiéd vagyok. – suttogtam füleibe, majd lehúztam róla a bokszerét...

!

Ne haragudjatok. Egyes okok miatt mostanában nem hoztunk új részt. Remélhetőleg ma jön a következő! Reméljük, hogy tovább olvasni fogjátok. És az elkövetkezendő részekkel az újabb évadzáró is előkerülhet... De, ha benéztek a blogba úgy is látni fogjátok, hogy hogyan alakul a történet. Előre is köszi! :) :$
És tényleg bocsi, hogy ennyit kell várni..
~ Kíra {K.}

Olvasók ! (:

Szeretném, ha benéznétek a saját blogunkba is.
Kíráé: http://kaagirl.blogspot.hu/ ( Nagyon jó *-* )
Rékáé: http://bonnieinlondon.blogspot.hu/ ( Most kezdtem, még csak az alap sztori van fent. Ha tetszik, komizzatok :) )
Előre is köszönöm! ~ R.

33. Fejezet

A következő pillanatban, már Harry csupasz felsőtestét láttam magam előtt. Csókjai olyan finomak voltak, hogy észre sem vettem, s már a nadrágom is a fölsőm mellett hevert. De a fiúnak se kellett több, egy pillanat alatt megvált a farmerjétől és testével szorosan magához ölelt. Eddigi éveim legjobb pillanatait töltöttem el vele, ismételten, a romantikus tengerparton.

- Akarom a tested és téged is. – mondta Harry, én pedig választ sem adva hagytam, hogy megcsókoljon, hogy testünk összeérjen és azt is, amit ezen kívül akart tőlem. Igazából senkinek sem kell hazudni, én is kívántam őt, hiszen nem gyakran vagyunk úgy együtt.

 Az idő pedig csakúgy szaladt előre.

- Lejár a négy óra, szívem. – mosolyogtam Harry arcára.

- Ezt a négy órát gyakrabban is bevezethetnénk. – mondta, immáron mellettem feküdve, engem átkarolva.

- Életem legszebb négy órája volt. – néztem rá komolyan, felé fordulva. A fiú hátrasimította az egyik tincsemet az arcomról, majd megpuszilta a homlokomat.

- Folytatjuk… - mondta, majd felültünk, mert az idő tényleg sürgetett és nem lett volna szerencsés összefutni egy perverz arab emberkével, így Ádámkosztümben. Felvettem a bikinimet, a ruháimat a kezembe kaptam, megvártam, amíg Harry is összeszedi a cókmókját és már indultunk is vissza a hotelbe.

*Liam szemszöge*

Így, nyaralásunk első napján megbeszéltük a srácokkal, hogy benézünk a bárba, mert nyitóparti van minden szombaton és amúgy is minden este. Az utazás fáradalmait természetesen nem logikusan alvással, hanem egy hatalmas bulival kárpótoljuk.  Én és a fiúk, ugyanis Harryy-ék is visszatértek a partról, csőgatyában és sima pólóban vagy ingben készültünk lemenni, míg a lányok bevetették a legdögösebb cuccaikat.

-          Most már igazán mehetnénk. Cica, mit csinálsz még ott bent? – kérdeztem Vítát, aki már fél órája kisajátította az egyik fürdőt, a másikat meg Zayn és Kiara. Igen, azért Zayn sem tudott valami hamar elkészülni.

-          Várj még egy kicsit, Liam. Mindjárt kész vagyok. – hangzott a válasz.

-          Jaj, oké, meg értem, de egy húsz perce is ezt mondtad.

-          Most már csak egy pillanat. – mivel a barátnőmnél nem nagyon lehet tudni, hogy az az egy pillanat mennyit ér, kényelmesen hátradőltem a fürdő előtt lévő kanapén és a telefonomon böngésztem.

Azonban a következő pillanatban kilépett valaki a fürdőből és a készülék kiesett a kezemből.

-          Gyönyörű vagy. – mondtam elképedve. – Mondjuk nem mintha máskor nem lennél az. – a lány a mondatomra elvörösödött, majd odamentem hozzá ás magamhoz öleltem.

-          Látod, megérte várni. – súgta a fülemben, mire bólogattam.

Rövid, fényes-piros színű ruha volt rajta, fekete magas sarkú, a haját pedig összefonta Kiara segítségével. A koktélruha különösen tetszett, mert formás lábait nagyon kihangsúlyozta.

      

-          Felőlem indulhatunk! – mondta Niall. – De akkor tényleg menjünk, mert csak egyelőre nem vagyok éhes, de ha az leszek, akkor rám várhattok.

-          Ezt most vegyem fenyegetésnek? – kérdezte riadtan Zayn, aki most már az egyik kinti tükörben igazgatta a mindig jól beállt, tökéletes séróját.

-          Hmm… De csinos valaki. Daueroltattál? – kérdezte Louis vigyorogva Harry-t.

-          Ó, igen, azért ilyen göndör mindig a hajam. Elég tartós technikát használ a fodrász. – válaszolta Hazza. Erre mind felnevettünk, a két fiú meg megölelte egymást.

-          Most konkrétan kire is várunk? – toppant mellém Kiara. – Mert azt hittem, hogy rám, de most már itt vagyok, mégis kevesebb a létszám. – erre a mondatra én is körbenéztem.

-          Hát persze! NIALL! – kiabáltam. Louis pedig a konyha felé vette az irányt.

Mire mindenki elkészült, már fél kettő múlt. Kézen fogva sétáltam le Vítával a lépcsőn.

*Harry szemszöge*

Féltünk, hogy már nem lesznek sokan a bárnál, mert elég későre járt. Átkaroltam Kiarát, miközben a lifthez mentünk. A szálló hatalmas, rengeteg a vendég is, úgyhogy amikorra leértünk, már biztosak voltunk benne, hogy a hely dugig lesz tömve a néppel.

Kiara egy fekete szerelést húzott fel.

-          Állati szexi vagy. – húztam magamhoz és súgtam neki, mikor beértünk a discoba.

-          Köszönöm. – mosolyodott el.

Nagyon sok márkás ruhájú ember táncolt evett-ivott ott. Ha jól tudom, egy cég üzleti útja is most van. Fiataloktól kezdve az idősekig minden korosztály a tömeg között tombolt. Mi mindannyian sokat foglalkozunk a tánccal, éppen ezért nem volt kérdés, hogy miután Niall bekapott valami kaját, már is „rázni” kezdtünk. Elképesztő hangulat és a mezítláb táncoló lányok vették körbe a termet. Néhány pasi, aki egyedül volt és már cső részeg, irigykedve figyelte, ahogy mi Liam-mel milyen boldogan táncolunk a barátnőnkkel. Mert, hogy ez így van. És, hogy csak most kezdődött a hét? Abból egyértelműen látszik, hogy az agyunkat is szét tudjuk bulizni, anélkül, hogy elaludnánk vagy hasonló.

Kicsit elbambultam az emberek között és nem vettem észre, hogy Kiara már nem áll mellettem. Komótosan elkezdtem keresni. A pultnál meg is találtam, egy tucatnyi koktél mellett.

-          Táncoljuk, édes! – szóltam neki.

-          Pillanat. – mutatott az italára. Mivel nem akartam, hogy azt is megigya, mert így is elég sok lehetett benne, gyorsan megcsókoltam és szorosan magamhoz húzva, visszasétáltunk a tánctérre. Remélem, hogy hamar kijózanodik, mert ilyenkor túl sok benne a vágy és a kreativitás, akármire képes lenne, egy kevéske piától is. Talán túléljük ezt az éjszakát.

-          Táncolj embeeeer! – kiabálta Zayn.

-          Inkább ne! – hangzott Liam válasza is.

-          Igaza van, előbb nyeld le, ami a szádban van. Nem akarom, hogy megfulladj! – röhögött Louis is Niall hátát csapkodva. Ha valaki, akkor mi biztosan tudunk egymásra vigyázni egy buliban… Azért remélem, hogy a fiú torkán nem akad meg semmi étel, s a háta sem lilul be az ütögetésektől.

32. fejezet

*Kiara szemszöge*

Reggel van. A madarak a fák ágain ontják magukból gondolataikat dallamok formájában, a napfény lágyan simítja puha sugarait arcomon és…

-       -   Kiara! – ordította el magát Louis, majd hallottam, ahogy nagy robogással jön fel a lépcsőn a szobámhoz közeledve. – Készülődj, a gép nemsokára indul. – folytatta, majd elcsendesedett a ház.

I Igen. Az utóbbi két nap nem tartozik éppen a legnyugisabb napjaink közé. Harryt kiengedték a kórházból, talán a legjobb dolog, ami történt. Nagyon jól van, és az orvosok, azt mondták, innentől kezdve élheti tovább a normális életét. Szilvi haza utazott, mert megkezdődtek a vizsgái. Víta és én nem szívesen engedtük el, azt akartuk, hogy ő is velünk jöjjön az utazásra. Mondanom sem kell, Louisnak sem esett a legjobban, hogy egy olyan embert kell most nélkülöznie, aki számára kezd egyre fontosabbá válni. És hogy mire ez a nagy felhajtás a pakolással? Nos, a fiúk menedzsere kitalálta, hogy előbb kellene elmennünk a Bahamákra, mert a srácoknak bejött egy két markáns interjú a jövő hét végére.

Kikászálódtam az ágyból, és a széken lévő ruháimat kezdtem magamra ölteni. A gatya eleinte nehézkesen akart feljönni a lábamra, de egy kis szenvedés után sikerült magamra paszíroznom. A hajamat egyszerűen csak lófarokba fogtam, mint a többi átlag napon.

- Reggelt. - köszöntöttem mindenkinek mikor a konyhába értem. A fiúk mind egy szálig ott voltak, kezükben a bőröndjeikkel, amiket az utazásra készítettek elő. Liam éppen Vítát karolta át, és úgy álltak egymás mellett a konyhapult előtt.
- Reggelt édes. - slisszant oda hozzám Harry, majd egy szenvedélyes csók után a magasba emelt és megpörgetett.
- Hmm. Valaki nagyon jó formában van. - nevetett Niall és Zayn egymást átkarolva.
- Hahaha. De viccesek. - flegmázott Harry, majd felém fordult. - Mehetünk édesem?
- Ez kérdés volt? - húztam fel a szemöldökömet, majd az ajtó felé futottam.

***

Hat óra alatt ott is voltunk a repülővel a Bahamákon. Csodálatos hely, a víz szinte leírhatatlanul tiszta és maga az összhatás is bámulatos. És a szállodánk sem áll az utolsó helyen. Hatalmas, még a palotáknál is nagyobb létesítményről van szó. A táj ami körül veszi, elképesztő.
- Ez gyönyörű. - mondta Víta Liam kezét szorongatva.
- Egyet értek. - helyeseltem Harrybe kapaszkodva.
- Mi lenne, ha belülről is megnéznénk?
- Nem rossz ötlet Zayn. - vágta rá Louis

A szobákba érve ismét egy aprócska sokkot éltem át. Gyönyörűen berendezett helyiségek várták, hogy hatalmunkba kerítsük őket, amilyen gyorsan csak lehet. Liam és Víta egy, a miénkhez hasonló franciaágyas szobában telepedett le. Én Harryvel osztozom egy szintén tágas alvóhelyiségen, míg Zayn, Louis és Niall  közös szobában szunyókálhatnak.

Miután lepakoltuk a cuccainkat Harryvel, úgy döntöttünk, egy kis magányra lesz szükségünk, hogy ismét érezhessük egymás közelségét. Szóltunk a srácoknak, hogy elmegyünk le a partra és fürdünk egy kicsit. Természetesen mind beleegyeztek és megbeszéltük, hogy vacsoránál, este 9- kor találkozunk.
- Olyan jó, hogy végre itt vagy újra velem. - mondta Harry, miközben elfoglaltuk a kis helyünket. A fürdőruhát a kezünkben vittük, hogy este ne fázzunk, ha hideg lenne.

- El sem hiszed, mennyire hiányoztál. - csókoltam meg.
Fürödtünk, ameddig az ujjunkon szottyos nem lett. Béreltünk vizibiciklit is, amivel jó messzire bementünk a vízen és ott csúszdáztunk, mint az óvodások.
A nap már vagy két órája lement, de mi még mindig ott ültünk és a csillagokat néztük. Egy árva lélek sem volt a parton, csak mi ketten ékesítettük a homokot, mint két ékkő. Már éppen javasolni akartam, hogy menjünk vissza, de ekkor Harry megszólalt.
- Kiara! Mi mióta is vagyunk együtt? - nézett rám mosolyogva.
- Öm. Most lesz 5 hónapja. Miért kérdezed? - pillogtam. Harry felkapott, s a kezében vitt vissza a parton lévő kis tákolmányba, amit kivettünk 4 órára. Gyengéden letett az ágyra hasonlító valamire, majd mellém feküdt.
- Kiara én szeretlek.
- Én is Harry. - nyeltem egyet, mire ő közelebb jött. Egy hajszálnyi hely sem volt már közöttünk. Heves csókcsatába kezdtünk, majd nekilátott lefejteni rólam a peaces fölsőmet, amit azután kaptam magamra, hogy kijöttünk a vízből. Mikor a homokba dobta, halkan egy "Mit csinálsz?" csúszott ki a számon, amire azonnal választ is kaptam. - Akarlak Kiara. Csak mondd, hogy nem akarod, s abbahagyom.
Tudtam, hogy Harry már túlságosan belejött, és nem éppen vette volna komolyan, ha megálljt parancsolok. Igazából nem is akartam ezt tenni. Egy kacér mosolyt vetettem rá, majd az inge gombja felé nyúltam.

31. fejezet

* Liam szemszöge *

-          Szóval… - a színfalak mögött Vítát pillantottam meg, aki immáron ott állt a fal mögött, és értetlenül mered rám. Ő még nem tudja, hogy miért hívta ide az egyik itt dolgozó operatőr. Egy nő valamit a fülébe súgott, majd tudtam, most megint én jövök. – Ez a változás külsőleg csak annyit jelent, hogy amikor a közelemben van mindig mosolygok és felcsillan a szemem. – a fiúk mellettem mind elégedetten bólogattak meg röhögcséltek, én pedig felálltam és elindultam a lány felé. Víta kezét megfogva visszasétáltunk a kamerák elé. Ő elpirulva integetett meg mosolygott. – Ő Víta, a barátnőm! – jelentettem be. Akik a stúdióban ülő nézők ott voltak mind hangos tapsviharban meg sikongatásban törtek ki.

-          Hm, erre nem sokan számíthattunk. – mondta elégedetten Lea. – Tehát Kiara után még egy barátnővel bővült a csapat, akikkel úgymond „lóghattok” a szabadidőtökben.

-          Mondhatjuk.

-          Igen, Zayn nem volt elég jó lánynak. – nevetett fel Niall. Erre a tükörmániás fiú beleboxolt a szőkeség vállába.

-          Akkor mesélj nekünk, kérlek, Víta, hogy hogyan ismerted meg a fiúkat.

-          Egy közös barátunk révén. – mosolygott, én meg átkaroltam a derekánál.

-          Azt hiszem, hogy szerencsésnek mondhatod magadat. Nincs igazam? – fordult a közönség felé a műsorvezető, mire hangzavar következett.

-          De, nagyon is. Boldog vagyok, hogy én lehetek Liam mellett az, aki. – mondta vigyorogva Víta, majd egy puszit nyomtam az arcára.

A műsor maradék idejében még a turnénkról meséltünk, meg egyéb ajánlatokról, hogy jön az új dal, új klip stb. 

- Köszönjük srácok, hogy elfogadtátok a meghívásunkat. Gyertek máskor is!

- Mi köszönjük. – mondtuk szinkronba a srácokkal, majd integettünk az embereknek.

- Kedves nézőink pedig maradjanak velünk, mert a reklám után újabb meglepetésvendéggel érkezünk. Viszlát fiúk. – mondta Lea, mi pedig elhagytuk a kamerák „látószögét”.

Hazaérve a stúdióból Vítával elköszöntünk egymástól.

-          Örülök, hogy eljöttél. – mondtam.

-          Azt hittem, elájulok, amikor megmondták, hogy miért hívtál oda.

-          Ne haragudj, de már el kellett mondanom.

-          Nem, nem úgy értettem. Csak kicsit, á’ kicsit, nagyon zavarban voltam. – mosolygott rám gyönyörű, hófehér fogsorával.

-          Imádlak. – néztem mélyen a szemeibe, majd kezeit összekulcsolta a nyakam mögött és hosszasan megcsókolt. Már amikor megpillantottam csodás volt ez a nap, de a csókja mindent felül múl.  Majd a házunk előtt elbúcsúztunk.

(A fiúk háza hátulról.)

* Kiara szemszöge*

A náthám ellenére ebéd után megbeszéltem Szilvivel, hogy bemegyek a kórházba, ő meg addig tud tanulni, hogy az utolsó napjait majd a suli előtt főleg Louis társaságában és persze velünk tudja tölteni. Utána már csak szünetekben tud visszajönni a sulija miatt. Ezt persze mindannyian sajnáltuk, de olyan iskolába jár, hogy sok a cserediák utazás évente 3 hét és ilyenkor ők dönthetik el, hogy 5 ország közül melyikbe mennek. Szilvi mind a három hetét ide, Angliára fogja beváltani. E-mellett jönnek még a többi szünetek. Az őszi, téli, sí szünet és a tavaszi. Vítának ezekkel nincsen gondja, már elvégezte a sulit, mert általánosban magántanárhoz járt és már tizenhat évesen érettségizett. Utána elvégzett egy színművészeti főiskolát külföldön, majd szerződtették modellként és egy-egy filmbe szerepeket játszik. Kétség kívül a szüleinek a pénze megalapozta a jövőjét, mostanra saját magát tartja el és van egy mondhatni számára tökéletes barátja.

Egy gyors hajmosás után a gardróbomban állva gondolkoztam, hogy mit vegyek föl. Harryt két nap múlva kiengedik a kórházból és csak ma tudok bemenni hozzá, meg amikor kiengedik. Szeretném, ha csinosnak találna a szerelésemben. Végül egy fekete pántnélküli toppot, csőnadrágot és fekete tűsarkút választottam.

Beültem az autóba, majd a kórház felé vettem az irányt. Szokásos útvonalon keresztül összefutottam a portással, lifteztem, köszöntem az orvosoknak, csevegtem a bácsikkal-nénikkel egy-két mondat erejéig, aztán a biztonsági őrnek is intettem egyet az ajtóban.

Harry fent volt és épp tévézett.

-          Szia, édes. – köszönt, és láttam, hogy elmosolyodott mikor meglátott.

-          Szia. – pusziltam meg. – Mit nézel?

-          Hát az előbb mentek abba a Talk Show-ba a többiek. Rólunk is volt szó.

-          Ja, tudom. Víta is velük volt. Olyan aranyosak Liam-mel, örülök, hogy végre hivatalos közöttük a dolog.

-          Igen, én is. De már mennék haza, meg a munka is hiányzik, mert tényleg szeretem.

-          Tudom. Két nap és szabad vagy. Sőt holnap után ugyebár.

-          Hmmm és már várom, hogy otthon is veled legyek. – nézett rám egy összehúzott szemekkel, egy kósza vigyorral megspékelve. – Amúgy jól nézel ki.

-          Köszönöm, te is. Imádom a fürtjeidet. – túrtam bele a hajába, mire megrázta a fejét. Ezért a dicséretért már megérte annyit vacillálnom az öltözékemmel.

Sokat beszélgettünk. Mostanában sok minden összejött. A turnék, munkák, és persze a baleset miatt kis pihenésre van szükségünk. De nem csak nekünk, hanem amúgy a többieknek is a csapatból. Beleértve Szilvit és Vítát is. Az ötlet Harry-é volt és teljesen megértem, hogy miért.

-          És hová? – kérdeztem végül.

-          Valahova messze. – mondta nevetve.

-          Hát jó lenne a konkrétat tudni, akár Paul miatt is, hogy segítsen megszervezni. A fiúk és Szilviék is tuti benne vannak.

-          Ja, gondolom. Akkor jövő héten?

-          Elvileg az a jó nektek.

-          Nekünk igen, de azért mert akkor még Szilvi is itt lesz és ennek tudjuk ki örülne. A turné még a héten befejeződik. Szabadok vagyunk. És miattuk is. Az időpont megfelel.

-          Naná. – nevettem fel. – Szóval jövő héten. Hm… meg van!

-          Mi?

-          Az, hogy hova menjünk. A Bahamákra. – vigyorogtam elégedetten.

-          Jól hangzik, akkor megbeszélem a többiekkel, még holnap. És akkor biztos nem tudsz bejönni.

-          Sajnos nem, van egy pár dolgom otthon. Takarítanom kell, ruhát tervezni. Képzeld webkamerán keresztül fogok majd egyeztetni egy mennyasszonnyal a ruháját illetően.

-          Az vicces lesz.

-          Hát nem akartam elutazni. De majd néha muszáj lesz. Úgyhogy egyre gyakrabban fogok repülni.

-          Hát, azt hittem, hogy amikor velem vagy szárnyalsz a boldogságtól. – mondta Harry, majd egy kis hatásszünet után mind a ketten felröhögtünk. – Ez nagyon nyálas volt! – fuldoklott a barátom a mondatától.

-          Aaaaz! – törölgettem a szememet, már a könnyem is kifolyt a nevetéstől.

-          Várj jobbat mondok! Mikor rád nézek szívem zakatolva ver, lepkék kavarognak a gyomromban, egy érintésedért szinte meghalok, ha nem láthatlak, az önsanyargató érzés, egy csókodért, odaadnám a mindenem.

-          Na jó, ez már tényleg durva.

-          Bocsi, de muszáj volt. – nevetett.

-          Amúgy vicces, hogy a fele igaz. – vágtam vissza.

-          Hogy mi?

-          Nemde?

-          Nem.

-          Oké, akkor addig nem foglak megcsókolni, amíg el nem megyünk nyaralni.

-          Rendben. Állom a fogadást! – csodálkoztam, hogy ilyen könnyen belegyezett és kicsit szomorú voltam miatta.

Egy ideig még beszélgettünk, majd hét előtt mondtam, hogy én megyek.

-          Jól van. Akkor holnap után találkozunk.

-          Aha. Kérlek, azért azon az utolsó napon ne tegyél kárt a kórházban és magadban se. – mosolyogtam rá, majd megöleltem.

-          Megpróbálom. – mondta, majd egy köszönöm-öt suttogtam a fülébe.

-          Gyere közelebb egy kicsit, légyszi. – mutatott a kezével. Odahajoltam hozzá, mire megcsókolt.

-          És mi van a fogadással?

-          Semmi, még mindig tart. Nem te csókoltál meg engem, hanem én téged. Nem mindegy! – szorított magához.

-          Örülök. – mosolyogtam rá. Így már érthető a dolog. – Köszönöm, hogy okos vagy!

-          Hát, - állt fel az ágyából. – ha rólad van szó muszáj lesz.

Odakísért az ajtóhoz, majd egy „holnap után találkozunk csak” ölelés után, elhagytam a kórtermet.

2. évad,  30. fejezet

* Liam szemszöge *

A mai reggel is ugyan úgy indult, mint a többi átlagos szombati napom. Felkeltem, magamra kaptam a még este kiválogatott, direkt erre a napra választott ruhámat, mialatt Zayn és Louis megszokott nyavalygását hallgattam. Szegényeknek nem éppen a korán kelés az erősségük. De kivételesen a mai vinnyogás adott egy ötletet. Gyorsan begomboltam az ingemet, ami némi szakértelmet vett igénybe, mivel a feszülős patentokkal mindig gondban vagyok, majd Louékhoz vettem az irányt.

- Reggelt! – kiáltotta Louis.

- Nektek is. – mosolyogtam, majd komolyra váltottam az arckifejezésemet. – Ma megyünk abba a Talk Showba, ugye?

Zayn felhúzta a szemöldökét, csupasz felsőtestére csapott és sípítozni kezdett. – Vas happenin? Én erről miért nem tudok?

- Ma megyünk. – lépett be Niall. – Be kell jelentenünk, mi is történt valójában Harryvel és Kiarával a parkban.

- Ömm… Louis. Te nem hozod magaddal Szilvit?

- Már megkérdeztem, de azt mondta, nem ér rá. Lassan itt a szünet vége,  szeretne egy kicsit készülni a következő évére.

- Baj lenne, ha rákérdeznék Vítánál, hogy ma szabad- e az estéje? – néztem nagyra nyitott kerek szemekkel.

- Liam szerelmes, Liam szerelmes. – kántálta Zayn.

- Csőröd lapos. – nevettem fel, majd egy párnával fejbe kólintottam. – Akkor fel is hívom. Hányra legyen itt?

- Paul 5- re jön ide. Elég, ha háromnegyed négyre itt lesz. – válaszolt Niall.

Fogtam magamat és kiviharoztam a szobából, egyenesen a konyha irányába. Itt volt az egyetlen olyan hely, ahova el tudtam rejteni a telefonomat, hogy a fiúk ne olvashassák el a jegyzeteimet. Nem vezetek naplót, így ha kedvem támad írni, csak előkapom és jegyzetet készítek. Az utóbbi időben a gondolataim csak Víta köré fonódtak, szóval nem lenne éppen a legjobb dolog, ha Niall, szokásához híven hangosan olvasná fel őket. Elővettem tehát a telefont és tárcsázni kezdtem.

- Szia.

- Szia Liam. – hangzott fel a szőke lány mézédes hangja.

- Azt szeretném megkérdezni, hogy lenne- e kedved ma eljönni velem, vagyis a fiúkkal egy Talk Show-ba?

- Ami azt illeti, nem nagyon akarom magára hagyni Kiarát. Múltkor, mikor beszorult a liftbe, egy kicsit megfázott az ott bent lévő hidegben.

- Üzenem neki, hogy jobbuljon. De Szilvi vigyáz rá. Kérlek, gyere velünk. – kezdtem el én is nyafogni, pont úgy, mint Louis.

- Rendben, meggyőztél. Mikorra menjek, na meg mit vegyek fel?

- Háromnegyed 4- re gyere át. Ami a ruhát illeti, te mindenhogy gyönyörű vagy.

- Köszönöm. – nevetett fel. – Akkor ott leszek, szia.

- Szia.

***

- Zayn tedd le a tükröt! Most! – ordított Paul.

- Paul, ugye ott lesz kaja? – kérdezte Niall.

- Paul! Csíkos vagy csíkos póló?

- Louis ez a kettő ugyan olyan. – nézett rá értetlenül.

- Én nem ilyen hajlakkot használok. –torpant meg Zayn egy flakonnal a kezében.

- Nem láttad Vítát a ház előtt Paul?

- Ki az a Víta, Liam?

- Paul, én éhen halok. Nem rendelünk pizzát extra gyors kiszállítással? – fogta a hasát a szösszenet.

- Louis! Azt te sem gondolod komolyan, hogy ezt húzod fel. – csattant fel Paul.

- Hogy ebben a házban már egy vacak hajzselés doboz sincs.

- Mi bajod van a ruhámmal?

- Mikor ér már ide Víta? – kattogott az agyam.

- Ez egy pizsama, amiben most itt flangálsz?

- Én ugyan le nem veszem Paul. – rázta a fejét Louis.

Az ajtó kinyílt, de senki sem vette észre. Mindenki egyre csak azon volt, hogy szerencsétlen férfit a sírba kísértse.

- Hahó… - kukucskált be az ajtón a szőke lány. Mivel válasz nem érkezett, beljebb ment a hangok irányába. A nappaliban aztán meglátta a nagy kupac, számára kedves embereket. Úgy gondolta, nem szól, hanem érdeklődéssel figyeli tovább az események alakulását.

- Vedd már le! – rohant oda Louishoz a nagydarab ember, és elkezdte ráncigálni a gatyáját.

- Jól nézek ki?

- Elbűvölő vagy Zayn. – mondtam nevetve.

- Akkor rendelhetek pizzát? – ugrott rá Niall a férfira, ezzel feldöntve őt. Louis is velük tartott, ami annak tudható be, hogy éppen a gatyáját ráncigálták le róla, aminek ő cseppet sem örült.

- Kicsi a rakás! – kiáltottam fel, majd rávetettem magam Niallre.

- Én nem játszok. Tönkre megy a hajam.

- Ugyan már Zayn. – fogtam és őt is belevontam a mi kis „összeborulásunkba”.

Nem tudom, meddig fetrengtünk így, de sokáig biztos nem tarthatott. Amint így feküdtem, hol Zayn fején, hol Niall hátán, egyszer csak egy lábat pillantottam meg. Rózsaszínű magassarkú volt rajta. Csőgatyát viselt egy szintén rózsaszín felsővel. Szőke haja ki volt vasalva és lófarokba fonva. Az összhatás elképzelhetetlen volt. Az élet alattam azonnal megállt. Mindenki azt a csodálatos teremtést bámulta, aki előttünk állt.

- Ez kicsit kínos. – tette a kezeit az arcára. Mindenki kuncogni kezdett, majd egyesével leszállt a másikról. A lány mellé csusszantam és egy puszit nyomtam az arcára.

- Paul! Szeretném bemutatni neked Vítát.

- Örvendek. – nyújtotta felé a kezét Paul. – Kérlek, tegezz engem.

- Jó napot! Vagyis szia. Víta vagyok. Nem rég költöztem ide a szomszédba.

- Á! Szóval te Kiara barátnője vagy.

- Az lennék. – mosolygott. Ekkor egy nagyon erős kényszer kerített hatalmába. Nem tudom mi történt velem, de egyre csak azt éreztem, hogy meg kell csókolnom. Muszáj. A tűzijáték azonban elmaradt. Paul a kocsiba tessékelt mindenkit, bezárta a házat, aztán el is indultunk az uticélunk irányába.

A Show székházához érve már egyre jobban kezdett feszéjezni az ideg. Van egy tervem, ami ha beválik, életem egyik legjobb döntésének tudható majd be. Remélem minden rendben lesz. Amióta kiszálltunk az autóból, egyfolytában ezen gondolkozom. Mellettem Víta sétál, amihez minden elismerésem. Ilyen cipőben már vagy 30x megöleltem volna a földet csak ezen a kis folyosón. A felvétel helyére érve, Vítát a színfalak mögé vezették, a direkt neki fent tartott székhez. Mi a fiúkkal szintén a saját helyünkre ültünk, s nem sokkal később kezdetét vette az élő adás.

Mikor már fél órája beszélgettünk, a műsorvezető feltette a kérdést, ami miatt igazából jöttünk.

- Fiúk. Meséljetek nekünk, mi is történt pontosan Harryvel? És hogy van most?

- Nos Lea. – kezdte Louis. – Harry éppen Kiarával volt együtt a parkban, mikor a barátnője zizzent ismerőse lelőtte őt, majd a folyóba dobta. Kiara talált rá, mikor a víz tükrén feküdt.

- Ez borzalmas. Szerencse, hogy nem lett tragédia. Hogyan éltétek meg a balesetet?

- Természetesen mind kiakadtunk. Nem tudtuk elképzelni, hogy valaki képes ilyet tenni, pusztán féltékenységből. Harry nagyon közel áll hozzánk, nem bírnánk elviselni, ha baja esne. – mondta könnyeivel küszködve Niall.

- Ez így igaz. De ha bármelyik másik fiúval ez történt volna, az érzéseink természetesen ugyan ezek lennének. Mi több vagyunk, mint egy banda. – fejezte be Zayn.

- Srácok! Úgy tudom, egy másik bejelentéssel is gazdagítani szeretnétek a rajongóitok repertoárját, igaz ez?

- Igaz Lea. – most én szólaltam meg. – A rajongóink számára ezt nem lesz könnyű elfogadni, s mi ezt megértjük. Sokat gondolkodtunk a fiúkkal, de mind ugyan arra a véleményre jutottunk, hogy muszáj tudatni a rajongóinkkal a valós helyzetet. Fiúk, készen álltok? – fordultam feléjük. A stúdióban szinte megfagyott a levegő. A srácok bólogattak. – Én sajnos többé már nem ékesítem a bandát úgy, mint eddig….

( 10 komi és írjuk a következőt. Remélem tetszik, sokat szenvedtem vele [R] J )

2. Évad , 29. Fejezet

***

-          Szóval, kezdhetsz mesélni. – vigyorogtam Vítára, mikor ő is bejött a szobámba. Szilvi nagy boci szemekkel, lábát kezeivel összekulcsolva ült az ágyamon.

-          Mégis miről? – kezdte felhúzott szemöldökkel a lány.

-          Jaaaaj, tudod te azt. Mi van köztetek Liammal?

-          Ja, hogy az. Hát, semmi különös. – válaszolta zavartan.

-          Ez biztos? – néztem rá összehúzott szemekkel. Szilvi is követte a példámat.

-          Na, jó. Elmesélem. – ült le mellénk és a sztori közben csak úgy ragyogott a boldogságtól.

-          Szóval, amikor utoljára voltam vásárolni Liammal, elég régen volt már,, mindegy, azt mondta, hogy nagyon szép vagyok és én is utaltam rá, hogy jó pasinak találom. És este, amikor hazakísért átkarolta a vállamat, én pedig megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára. Aztán közben rengeteget beszélgettünk; voltunk együtt, de nem lépett Liam semmit. Így én is vártam. Utána meg, még a történtek előtt, elmentünk a turnén lévő koncert előtti délutánon egy étterembe. Szóval randira hívott. És hozott nekem virágot.

-           Juj, de aranyos. – sipákolt Szilvi, én meg vidáman hallgattam tovább a lányt.

-          Akkor, folytatom. A virág egy rózsa volt és mikor vázába akartam ültetni, ott az étterembe, a pincér szólt, hogy valami lóg rajta. Liam szólt, hogy kimegy a mosdóba, én meg átvettem a rózsán lévő kártyát. „Örülök, hogy veled lehetek. Utóirat: nagyon csinos vagy, mint mindig és tudom, hogy a kedvenc állatod a teknős.” Ezt elolvasva nagyon boldog lettem. A kaja közben megköszöntem neki meg ilyesmi, majd mielőtt visszaértünk volna a buszhoz, megcsókolt.

-          Annyira örülök, hogy sikerült. Erre vártam mióta itt vagytok. – mondtam őszintén.

-          Igazából én is és köszi csajok, mindent. De amúgy még úgy nem járunk, vagy ilyesmi, mert még nem kérdezte meg és tudom, hogy megfogja. Mondta, hogy csak akkor kérdezne meg egy lányt, ha már pár hete együtt vannak.

-          Érdekes. Én is örülök. – ölelte át Szilvi Vítát.

Később elmentünk zuhanyozni és mosakodni, aztán pedig átadta magamat az ágynak. Nincs is jobb, mint aludni…

***

Reggel a koránkelés szinte mostanában már elmaradhatatlan.  Fél nyolckor az ébrszetőm irritáló csengése után gyorsan letussoltam. Hajamat megfésültem, aztán halvány sminket készítettem magamnak. Egy piros csőnadrágot, fehér-kék csíkos pólót és magassarkú cipőt vettem fel egy fekete kardigánnal.  A lányoknak hagytam egy felragasztott cetlit a hűtőn, hogy léptem, majd a garázsba beültem az autómba.

Kicsit hűvös és szeles volt az idő, ami így ősz elején már érthető. A nap naracssárgás sugarai éppen csak kezdtek felbukkanni az égen. Rögtön a kórház felé vettem az irányt.

A parkoló tömve volt autókkal, és rokkant helyre meg nem állhattam, így elég sokat kellett gyalogolnom, amíg beértem az épületbe. Közben azon gondolkoztam, hogy milyen könnyen meg lehet szokni ezt a fordított kormányos vezetést. Liftből kiszállva összefutottam Harry orvosával.

- Elnézést. Ha…. – szólítottam meg.

- Maga az kisasszony? Tudom, mit szeretne kérdezni. Igen, a páciens már sokkal jobban van. Még pár napig bent tartjuk megfigyelésre meg azért, hogy gyógyuljon a seb,d e a jövő hét elején akár már ki is engedhetjük.

- Ó, ez remek. Nagyon köszönök mindent, doktor úr. – hálásan néztem a harmincas éveiben járó doktorra.

- Nincs mit, ez a munkám. Egyébként meg nagyon aranyosak együtt. Ha maga nem lenne, nem épülne fel a srác. – mosolygott rám, majd elviharzott a folyosó másik oldalán.

Annyira jól esett, amit mondott, hogy amikor benyitottam Harryhez nem is hallottam, hogy köszönt nekem.

-          Sziaaaaa! Tudom, hogy egy angyal vagy, de üdv itt a Földön. – integetett Harry, mivel én csak bamba képpel bámultam magam elé vigyorogva.

-          Bocsi, csak az orvos azt mondta, hogy ha én nem lennék, nem épülnél fel. – belegondoltam ebbe a dologba és egy könnycsepp futott át az arcomon. Elmondhatatlanul örültem neki, hogy ez a fiú van nekem és tudom, hogy neki meg én lehetek az a valaki, az az egy.

-          A jövő hét elején már haza is mehetek, ha minden igaz.

-          Igen, igaz és én már nagyon várlak. – mosolyogtam az ágyára ülve, majd ő megfogta a kezeimet.

-          Gyere egy kicsit közelebb, létszi. – furán néztem rá, majd rájöttem mit akart. Átkarolta a derekamat és megcsókolt. Ezek az édes csókok hiányoznak majdnem a legjobban, amikor egyedül vagyok és ez a gyönyörű zöld szempár, amit, még vakon is látnék.

-          A srácok mondták, hogy a turnéval minden oké, és hogy így is minden jegy el lett adva. És most már azt is tudják, hogy kórházban vagyok. – nevetett.

-          Nem gond, a lényeg az, hogy jól vagy. Amúgy van egy ötletem.

-          Halljuk! – nézett érdeklődve rám Harry.

-          Van kedved sétálni egy kicsit? – simítottam meg a kezeit.

-          Van, persze. Köszi, addig sem kell itt bent feküdnöm.

-          Igen. Várj, segítek. – Harry oldalra fordult és lerakta a lábait. Óvatosan rátámaszkodott a vállamra, én pedig átkaroltam. Felvett magára egy köpenyt még, majd lassan elindultunk kifelé.

Szóltam a biztonsági őrnek, hogy elmegyünk kicsit járkálni, mire kedvesen bólintott. Már egész jól „összehaverkodtunk”, annyit találkozok vele.

A lifthez érve rengetegen minket néztek. Biztos voltam benne, hogyha lefelé megyünk tele lesz megint a bejárat fotósokkal, szóval a tetőteraszon szálltunk ki. A szél olyan erővel fújt, hogy a hajam össze-visszarepkedett a fejem körül.

- Köszönöm, már hiányzott. – mondta, majd odasétált a korláthoz, én pedig majdnem elájultam. Szia tériszony, megint! Mosolyogva mellé léptem és szorosan átfogtam a derekát, közben pedig kapaszkodtam a másik kezemmel. Rám nézett, majd dúdolni kezdett egy dalt.

- I wanna stay up all night and find a girl and tell her she's the one… Vagyis én már megtaláltam. – kezemmel erősebben szorítottam és becsuktam a szemeimet.  Imádom, nagyon.

- Hát, ha így gondolod, akkor remélem, tudod, hogy a világ legboldogabb lányává tettél?

- Remélem, tényleg. – nézett komolyan a szemembe. Felé fordultam és kezeimet a nyakánál összekulcsoltam.

- Ha most megfogsz, és nem fogok leszédülni az épület tetejéről a nagy szél és a tériszonyom miatt, akkor megcsókollak. – mondtam remegve, aztán a korlát elé álltam.

- Ígérem. – átölelt és magához szorított. 

Szeretni valakit nem csak egy érzés, ez annál sokkal több. Egy élethez elengedhetetlen dolog és azt mondják, hogy a szülés mellett, (bár én még azt nem tapasztaltam, még jó, hisz csak tizennyolc vagyok) , a szerelem a legszebb dolog a világon. Hát e-felől nincs kétségem.

-          Lassan már menjünk be, egyre nagyobb a szél és dörög az ég. – fogtam meg Harry kezét. És ujjait a tenyerembe csúsztatta.

-          Oké, gyere. – lassan elballagtunk a lifthez. Elég ijesztő volt. Az ég beborult, a szél pedig akkora erővel fújt, hogy szinte sodort az árral.

Harry szobájába visszaérve akartam hazaindulni, mert tudtam, hogy a vihar közben úgysem tudok.

-          Akkor holnap találkozunk. – mosolyogtam rá.

-          Értem, köszi és szia, édes. – egy búcsúcsók után integetve kiléptem a szobából. A folyosón hallani lehetett a szél süvítését.

Hívtam a liftet, majd be is szálltam. El is indult lefelé, majd hirtelen megállt. Vártam, hogy nyíljon az ajtó, de nem tette. Kétségbeesetten gondolkoztam, hogy biztos csak pár pillanat és kiszabadulok innen, semmi komoly dolog nincsen. Csak megállt a lift és mindjárt indul tovább. A telefonom óráját néztem, már tíz perce tök egyedül álltam ott bent. Még szerencse, hogy nincsen klausztrofóbiám. Sietve csörgettem Harryt, aki hamar fel is vette.

-          Nem..ne..nem..nem indul a lift! – dadogtam kétségbeesve a telefonba.

-          Mi? Ezt meg, hogy érted? Hol vagy?

-          Itt vagyok a liftben és már tíz perce megállt. Nagyon félek. Kérlek segíts.

-          Azonnal, kérlek, tartsd egy kicsit. – zörgést lehetett hallani a készülékből, majd ajtócsapódást. „Igen, mi az? „ – vélhetően egy orvos kérdezte Harryt. „Valaki beszorult a liftbe. Már vagy negyed órája megállt. Csináljanak valamit.” Majd ismét a férfihang következett: „Intézkedünk, valószínű a vihar miatt van. Az alaksorban sem működnek a lámpák, de ha most megbocsát.” – „ A barátnőm van bent, érti? Pár napja majdnem meghaltam, de ha most azonnal nem csinál valamit, én megyek oda érte, hogy kiszabadítsam. „– idegesen néztem, hogy a barátom még mindig hívásban van. A lift hirtelen elsötétült, nekem meg halálfélelmem lett. Kis csönd következett a vonal túlsó oldalán.

-          Kiara, itt vagy még?

-          Igen. Nem látok, sötét van. – kezdtem nagyokat szipogni, majd kitört belőlem az első könnycsepp.

-          Már küldtek valami karban tartót, hol vagy pontosan?

-          Az első és a második között.

-          Minden rendben lesz, kérlek, nyugodj meg.

-          Rendben, oké, csak, csak..á’ ,mindegy, megnyugodom. – mondogattam.

-          Most lerakom, oké. Amikor kijutsz, én ott várlak. – kinyomtam a hívást, majd leguggoltam a sarokba. Azok a percek, amiket ott átéltem életem egyik legrosszabb percei maradnak.

Körülbelül tíz perc múlva újra elindult a lift, elég akadozva, de sikerült, aztán megint megállt. A lámpák még mindig nem kapcsolódtak fel, de legalább tudom, hogy már segítenek. Negyvenpercnyi rettegés és sírás után, kinyíltak az ajtók. Idegesen felálltam és letöröltem egy-két kósza könnycseppet az arcomról. Egy szerelő mögött Harry-t pillantottam meg egy pohár vízzel a kezében. Megköszöntem a szerelőknek a segítséget, majd ziháltan magyaráztam az orvosnak, hogy jól vagyok. Elfogadtam az innivalót a barátomtól, majd kidobtam a műanyagpoharat.

-          Köszönöm. – suttogtam a fülébe.

-          Érted bármit. – mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra. Ha folytatja, akkor talán még ma megnyugodok.

-          Amúgy felhívom a lányokat, hogy csak később megyek a vihar után, oké?

-          Persze, hívd csak. – automatikusan nyúltam a bal karomhoz, aztán észrevettem, hogy nincs ott semmi. Idegese körbenéztem, majd észbe kaptam.

-          A táskám! A liftben hagytam! – kiáltottam fel.

-          Hogy mi???? – kérdezték vagy öten egyszerre. A szerelők, a Harry és egy idegen bácsi, aki arra sétált.

-          Kisasszony, arra várhat. Amíg vihar van, ez az ajtó nem fog itt kinyílni. – mondta az egyik karbantartó. Fejemet csóválva ránéztem Harry-re, aki megölelt.

-          Hát ez most egy ilyen nap, a szobámban van még ágy. Majd szólnak, ha meg van.

-          Hát igen. A mai az egy ilyen nap…- sóhajtottam, majd már nevetve az egészen indultunk vissza, immáron gyalog Harry szobájába.