34. Fejezet

Tudom, hogy nagyon sokat vártatok rá, de akkor most én meghoztam.. ~ K.

Harryvel hamarabb leléptünk a buliról, mint a többiek. Fáradt voltam és megkértem őt, hogy jöjjön fel velem, hiszen ez a fiú tud ám bulizni. A szobában ahhoz képest, hogy kint a negyven fokot közelíti az idő, nagyon hűvös volt, a tizenöt Celsiusra állított lég kondinak köszönhetően. Miután átöltöztünk leültünk a szoba nappali részébe. Harry már a kanapén volt, én meg hozzábújtam. A fejem kicsit fájt egyrészt a fáradtságtól, másrészt meg a piától, ami kezdte elhagyni hatását.

-          Imádtam ezt a napot veled, baby! – húzott közel magához, majd megcsókolt. Hatalmas pulcsijától alig fértem hozzá.

-          Én is. Még sok ilyenre vágyom. – húztam huncut mosolyra a számat.

-          A soknál azért több lesz. Tudod, hogy ki vagyok éhezve? – nézett rám szenvedő arckifejezéssel.

-          Nem, nem tudom, de majd máskor bebizonyíthatod. Most inkább aludjunk. – mondtam, mire a fiú vigyorogni kezdett, felkapott és bevitt a másik szobába, ahol rádobott az ágyra.

-          Aludd ki magad! Holnap estére már van egy tervem. – suttogta a füleimbe, majd megcsókoltam. Ahogy behunytam a szemeimet el is nyomott az álom.

A fiúk valamikor hajnalban eshettek be a szobába, Vítával együtt.. Reggel, mikor reggelizni kellett volna menni, csak én és a fürtös voltunk ébren. Felkaptam magamra egy fehér szoknyát, majd már indultunk is le a Hotel étkezőjébe. Hatalmas volt. A nap besütött a plafonig érő ablakokon és rengeteg ember reggelizett. Svédasztalos kaja volt, így leraktuk a szoba kulcsát és Harry napszemüvegét egy asztalra, hogy ne foglalják el a helyünket, majd kajáért mentünk. Olyan éhesnek éreztem magamat, hogy rögtön benyomtam két szendvicset és limonádét ittam hozzá. Harry apró palacsinták evett, leöntve valami trutyis, édes szósszal. Miután teleettük a bendőnket, még egy körrel felpakoltunk, mert tudtuk, mire a srácok felkelnek, már nem lesz reggeli, ebédig pedig (itt most főként Niall-re gondolok) éhen halnának.

Tele volt mind a két kezem szalvétába csomagolt zsemlével, gyümölccsel és kockasajttal meg hasonlók. Harry segített megnyomni a lift gombját, így be tudtunk kószálódni. Á’, senkis se nézett minket hülyének, hogy minek viszünk fel a szobába annyi kaját, ami egy seregnek is elegendő lenne. Egyébként nem is szabadott volna, de amíg nem szólnak, addig nem igazán izgat a dolog.

Mikor felértünk, a fiúk már fent voltak. Azaz Niall meg Lou.

-          Kaja! – csillant fel a szőkeség szeme, majd nekem rontott.

-          Hé! – mondtam, mert majdnem leejtettem mindent a kezemből.

-          Óvatosan nyúlkálj oda haver! – szólt Harry összehúzott szemekkel.

-          A te barátnőd nekem szent, tudod, meg bármelyikünké, mint például a Víta is, de itt most ételről van szó és merek kockáztatni. – Harry erre a monológra felnevetett, majd a csemegéket az öléből kiborította a pultra.

Később lementünk Harryvel a partra sétálni. A nap sugara olyan erős volt, hogy nem akartam rögtön fürdőruhát venni, mert bármennyire is barna a bőröm, fenyeget a leégés veszélye. Mikor elindultunk, szimplán egymás társaságában ballagtunk, majd ujjakat éreztem a kezeimen. Szorosan összekulcsoltam az enyéimet a fiúéval, majd elmosolyodtam. Akkor érzem magam a legnagyobb biztonságban, mikor ez az ember fogja a kezemet.

-          Úszunk? – kérdezte nevetve?

-          Most?

-          Aha, most. Nem zavar, ha átlátszik a fehér ruhád. – kisfiús tekintetével azonnal elvarázsolt.

-          Te perverz! – kiabáltam röhögve.

-          Lehet, hogy az vagyok, de csak is miattad és tudom, hogy te is élvezed.

-          Hát, ha így állunk… - befutottam térdig a homokos vízbe, majd odahívtam Harry-t is. A fiú levette a pólóját, majd utánam szaladt.

A vízben átölelt, majd szenvedélyesen megcsókolt. Egyre lejjebb ereszkedtünk, majd térdre borulva hozzábújtam az „álmaimhoz”. 

Egy ideig ott voltunk, majd visszamentünk a Hotelhez.

Délután az idegenvezetővel megbeszéltük, hogy elmegyünk egy hajóútra, így háromkor elhagytuk a szállást. A tenger gyönyörű volt. A hatalmas korallzátony a szivárvány minden színében pompázott. Búvárkodtunk sokat, majd Harry elhívott Jetskizni. Én még soha nem ültem ilyenen, úgyhogy eléggé féltem tőle, de ugyanakkor vonzott a dolog izgalma. Felültem hát a barátom mögé és rögtön száguldozni kezdtünk a hullámokon. Később Liam-ék csatlakoztak Vítával együtt.

Este már sötét volt, mikor visszaértünk a partra. A csapat nagy része elment vacsorázni, de mivel a hajón is volt kaja, mi Harry-vel a szálláson már kihagytuk. Kivettünk egy olcsó szobát, hogy kettesben tudjunk lenni egy kicsit.

Odavittük a fiú laptopját és egy filmet kezdtünk rajta nézni. Nem igazán vonta el a figyelmünket, így Harry elment a fényképezőgépéért. Én meg zuhanyozni indultam.

-          Még mielőtt lezuhanyoznál… - odahívott magához és egy puszit kért az arcára. Nem tudtam, hogy most hirtelen miért volt rá szüksége, de természetesen adtam neki. Ekkor a tükörben a vakú megcsillant. Azonnal leesett a dolog.

-          Te kis sunyi. – néztem rá összehúzott szemekkel.

-          Tudod, nincs elég közös képünk. Amelyikek meg vannak, azokat a neten bárki megtalálhatja. Kell egy olyan is, hogy amikor távol vagyok tőled, ez a kép ott legyen velem.

-          Aranyos vagy. – mosolyodtam el, aztán nevetve bementem a fürdőbe.

Mikor kijöttem, Harry az ágyon feküdt. Mellébújtam a pizsamámban.

      -          Ugye tudod, hogy ez az egész elmúlt tíz perc fölösleges volt? – kérdőn néztem rá. – Mert egy óra múlva körülbelül, megint csak megismételheted.
      -          Hát, legalább tiszta vagyok. – nevettem, mire letámadott. Egy mozdulattal letépte rólam a fölsőmet, majd a sajátját is. Szenvedélyesen megcsókolt, majd a maradék ruhák is a földre kerültek. Nyakamat kezdte csókolgatni, miközben a hátát simogattam.
      -          H-hát, - állt le egy pillanatra – lehet, hogy most tiszta vagy, de a helyzet az, hogy piszkosul kellesz nekem. – mondta, miközben szemei égtek a vágytól; a mondatától majd’ elolvadtam.
      - A tiéd vagyok. – suttogtam füleibe, majd lehúztam róla a bokszerét...